Tegnap reggeltől figyeltem, mit írnak a hazai magyar portálok december elsejéről, és örömmel állapítottam meg, hogy megint nincs sehonnan semmi olyan hír, hogy némely románok a nemzeti ünneptől vagy esetleg egyébtől is megmámorosodva harsány hazafias lelkesedéssel küldözgettek volna bennünket kifelé az országból, Magyarországra vagy esetleg a jó édesanyánkba. Pedig ez 1990-től kezdve szinte december elseji néphagyomány lett, több mint huszonöt éven át minden évben megismétlődött, különösen miután 2000-ben megalakult az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) neolegionárius párt, amely egyetlen évben se állta meg, hogy a nagyobb magyar többségű településeken ne fitogtassa lármás felvonulásokkal, hogy ki itt az úr. Mi meg már annyira kezdtünk hozzászokni, hogy ha ez elmarad, az olyan feltűnő nekünk, hogy a Háromszék még cikket is írt róla, hogy Kézdivásárhelyen ezúttal nem lett semmi baj.
Pedig igazából nem is olyan meglepő ez, hiszen az utóbbi évek azért már eléggé különböztek az előzőektől. Ez pedig 2018-ban kezdődött. Elszomorító volt látni, mennyi szorongást keltett a magyarokban a nagy készülődés: hogy eddig volt, ami volt, de mi lesz most, mikor a románok a „nagy egyesülés” centenáriumát fogják ünnepelni! Úgy gondoltam, ezzel csinálni kell valamit. Írtam hát egy szép hosszú, szívből jövő levelet a hőbörgő románoknak, majd miután megjelent a Contributors blogon, elküldtem a linket a Noua Dreaptă minden megyei szervezetének azzal, hogy ezt szeretettel ajánlom a figyelmükbe. Sehonnan se kaptam választ, ezt én egy jó csendnek vettem, ami arra utal, hogy elgondolkoztak rajta. Utána pedig vártam a nagy napot.
És mikor eljött, a magyarok egész nap lesték a függöny mögül, hogy mikor jönnek „ezek az őrültek”, de semmi: ebben a kiemelt jelentőségű évben egyetlen erdélyi városban se vonultak fel magyarellenes bandák. És attól kezdve a következő években is csak imitt-amott ha voltak kisebb incidensek, az idén pedig már sehonnan se jeleztek semmit. Reméljük, hogy ez lesz az új néphagyomány.
Ezt most azért is írtam meg, mert ha valami jót is látunk magunk körül, a mellett se kell szó nélkül elmenni, hanem azt érdemes meg is mutatnunk azoknak is, akik mindent néznek ugyan, de csak a rosszat látják meg. És azért is, hogy vegyük észre, hogy nem igaz az, hogy mi úgyse tehetünk semmit, hiszen lám, hogy még egy ilyen elég kényes problémát is egyetlen levéllel meg lehetett oldani, ha az ember megtanulta, hogy mikre kell ilyenkor nagyon odafigyelni.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. december 4-én.
