Plugor Sándor az a képzőművész, aki tud – és nyilván szeret is – rajzolni. Ez a fajta egyre ritkább. Vannak, akik egyenest a formabontással (lejáratott szó ez is) kezdik, anélkül, hogy elsajátították volna a mesterség titkait.
Plugor nem ilyen. Fölényes, finom rajztudása az alap. Jó alap, amely megengedi, hogy tágítsa a kört az ismeretlen felé, ugyanakkor szűkítse is: a lényeget keresse. Az örök lényeget, amelyet jaj, be nehéz – rajzban, szoborban, versben – megközelíteni és megfogalmazni. A lényeget, amely, úgy tetszik, nem más, mint a dolgok örök ritmusa. Kezdet, kifejlés, vég, újrakezdés.
És – főleg az árnyalatok. Ez a művész – minden művész – kenyere. Mert az igazság mindig az árnyalatokban van, erre figyelnünk kell. Plugor is erre figyelmeztet. És megérdemli, hogy higgyünk neki.
Megjelent A Hét II. évfolyama 21. számában, 1971. május 21-én.
