Az olvasó a Transtelexről értesülhetett arról a vitáról, amely jobbára a közösségi média félnyilvánosságaiban zajlott, zajlik, ezért csak röviden foglalom össze a történteket.
A kolozsvári Korunk folyóirat szeptemberi számában leközölt egy olyan „vitairatot”, amely Fosztó László szociológus egy korábbi szövegének apropóján született – később részletesen ismertetem az írást. A szöveg szerzője Németh György, akit korábban a roma holokauszt tagadásáért jelentettek fel és akinek más romaellenes megnyilvánulása is volt (ezeket a Transtelex is összefoglalta). Mind a közölt szöveget, mind azt, hogy a Korunk egy ilyen szerzőt közölt, többen problémásnak ítélték.
De mitől több ez egy zárt kör belső perpatvaránál? Ahhoz, hogy ez világosabbá váljék, ismertetem Németh György szövegét. Ezután térek ki a Korunk főszerkesztőjének néhány állítására, amelyet a Transtelex megkeresésére adott.
I.
Németh a szöveg felütésében elismeri Fosztó László szociológiai szakértelmét és a romakutatásban való jártasságát, mondván, a kérdésről többet tud őnála. Ezután a „főáramú szociológia” tudományos eredményeinek relativizálásába kezd. A fő gondot Németh számára az okozza, hogy a szociológia túlságosan sokat foglalkozik az egyenlőtlenség problémájával, kirekesztésről beszél és nem „kirekesztettségről” (Fosztó használja az utóbbi kifejezést is), és hogy általában úgy beszél ezekről a dolgokról, mintha rosszak volnának. (Olyan butaságokat is ír, hogy a szociológia egyik fontos eszköze a „határ” fogalma, mellyel szemben kívánatosként a „határtalanság” jelenik meg. Nem tudom milyen szociológiai irodalmat olvas.) Ezt Németh „határátlépésnek” érzi és úgy gondolja, hogy a szociológiának tartania kellene magát a tiszta elemzéshez.
Ehhez képest a szöveg egy adott pontján kijelenti, hogy „a cigányság etnikai eredetének tételezése, bár ez szinte kizárólagos vélekedés, téves.” Teszi ezt azután, hogy elismeri Fosztó eredményeit a romakutatásban, melyekkel ő nem bátorkodna vitatkozni. Ezzel szemben Németh sajátos etnogenezist vázol fel. Összefoglalva: a romák tulajdonképpen a mélyszegénységből élők, a társadalomból kihullottak. Mindenki, „aki társadalom alatti létbe süllyed” roma, és mindenki, aki roma, szükségképp társadalom alatti létbe vagyon süllyedve.
Itt megállok egy pillanatra. A romák – mint közismert – nem képeznek homogén csoportot. Vannak roma közösségek, amelyekről egyáltalán nem mondható el az, hogy a „társadalom alatt” léteznének. Ahogy vannak olyan romák is, akiknek nálam sokkal több pénzük, vagyontárgyuk és ingatlanuk van. Ettől ők nem kevésbé romák, és én sem vagyok inkább az – bármit is mondjon Németh György.
Kifejezetten fontos az, hogy Németh megközelítésében ő az, aki megmondja, ki roma és ki nem – ebbe nincs beleszólása azoknak, akikről beszél. Ez súlyosan önkényes eljárás, amelyről tudományos berkekben lesújtó véleménnyel szokás lenni; hiszen ezzel az erővel bármi lehet bármi, mivel „én úgy gondolom.”
Tehát miután elismerte, hogy Fosztó a romakutatás kiemelkedő szakembere, kidobja ezt a szakértelmet. A „főáramú szociológia” megbízhatatlannak bizonyult, mivel felmerült annak gyanúja, hogy helyteleníti az egyenlőtlenséget és a kirekesztést. Tehát akar valamit, agendája van, pedig nem szabadna legyen.
De miután a gyanús szociológiánál Németh jobban tudja, hányadán is áll a dolog a romákkal, megoldást is javasol – úgy néz ki ő nem kell megálljon az elemzésnél. Mi a megoldása?
Németh a „társadalmi páternosztert” idézi meg, aki dönt a társadalomban élők és holtak fölött. Ez a „páternoszter” (nincs kormányzat, politika, jogrendszer, gazdaság; csak a páternoszter – értse, aki tudja) „visz le” a roma létbe és „visz felszínre” másokat. Teljességében idézek egy kulcsfontosságú mondatot: „A problémát a cigány/roma identitás s az azzal szükségképpen együtt járó büszkeség jelenti, ami szerint a cigányság elhagyása »asszimilációs árulás«.”
Németh számára a roma kultúra, a roma identitás művelése és az a büszkeség, amelyről minden nemzeti ünnepen hallunk – nem jár ki a romáknak.
„[N]incs mire büszkének lenni”. Sőt, a problémát az jelenti, hogy néhány roma ember ragaszkodik a kultúrájához. Németh a romák önrendelkezésének legalapvetőbb elemét vitatja el, minden közösségi autonómia alapját: önmaguk meghatározásának szabadságát. Újabb idézet:
„Teljes tévedés az a gondolat, hogy a feladat a cigányság elé húzott határokkal való megküzdés. A feladat más és kettős. Az első: a társadalmi páternoszter legalulról felfelé tartó kabinjába betuszkolni mindenkit, akit csak lehet, és lehetőség szerint azokat is, akik vonakodnak beszállni. A második: a társadalmi páternoszter lefelé tartó kabinjaiból a földszintnél kirángatni mindenkit.”
Értsük jól: amiről Németh György beszél, az a politikai program, amelyet kívánatosként felvázol: a roma identitás megszüntetése.
(A roma identitás illúzió, csupán a társadalom alatti létről van szó. A társadalmi páternoszternek egyoldalúan meg kell szüntetnie ezt az állapotot – vagyis a roma identitást. Ebben a folyamatban az identitáshoz való ragaszkodás probléma.) A probléma nem az, hogy a többség hogyan viszonyul a roma kisebbséghez. A probléma a roma kisebbség. Amikor rólunk gondolkodtak így némelyek (s némelyek még mindig így gondolkodnak), azt egyértelműen annak ismertük fel, ami volt.
Ezután néhány butaságot ír a szociológia és a marxizmus hasonlóságáról és arról, hogy a szociológia voltaképpen „woke”. A szélsőjobboldali ponyvapublicisztikákból az olvasó (untig) ismerhet minden panelt, főleg azt, hogy a szociológus „woke-forradalmárok” tilalmaznak néhány szófordulatot. Mondja ezt az, aki egy egész csoport kulturális és etnikai önazonosságát szeretné megszüntetni.
II.
Szükségesnek tartottam azt, hogy a lényeges tartalmi vonatkozások az olvasó rendelkezésére álljanak. (Összefoglalómat bátran vessék össze Németh írásával.) Ezek ismeretében kell most megítélnünk a Korunk megkésett reakcióját (A közösségi média félnyilvánosságaiban zajló vitákban a szerkesztőség tagjai – legjobb tudomásom szerint – nem vettek részt, ezért azt, hogy álláspontjukat megismerhettük, a Transtelexnek köszönhetjük.)
A szöveg tartalmának ismeretében válik világossá, miért elfogadhatatlan az, hogy a Korunk leközölte ezt a szöveget. Rengeteg butaság, pontatlanság és felháborítóan téves dolog szerepel Németh György szövegében (ezek közül többet nem is érintettem). A Korunk tudományos folyóiratokat számontartó nemzetközi adatbázisokban szerepel – így Németh Györgynek ez a szövege tudományos publikációnak számít! Vagyis a Korunk döntésével a tudományosság aurájával ruházta fel a szöveget, és befogadta a tudományos közegbe a szerzőt. Mindkettő elfogadhatatlan, ráadásul az utóbbi a Korunk szerzői számára rettenetesen kényelmetlen.
Mindezek mellett szélsőjobboldali lózungokkal beszél rettenetesen tudatlanul a kortárs szociológiáról, és ami a legfontosabb: a roma identitás (és ezáltal a romáknak, mint önálló közösségnek a) megszüntetése mellett érvel. Elfogadhatatlan, hogy a Korunk szerkesztősége ezt egy szakmai vitaként ajánlja olvasóinak.
Ehhez sajnos Fosztó László is hozzájárult, aki Németh Györgynek adott válaszában rendkívül visszafogott volt, és valóban azt a látszatot keltette, mintha itt egy komolyan vehető szakmai vitáról lenne szó. Fosztó de-eszkaláló, konszenzusteremtő hangvételének szellemi indíttatása szimpatikus is, méltánylandó is, de itt – meggyőződésem szerint – nem erre lett volna szükség.
Ezzel együtt szeretném leszögezi, hogy minősíthetetlennek tartom Kovács Kiss Gyöngynek, a Korunk főszerkesztőjének kísérletét, hogy a szöveg megjelenéséért a felelősséget Fosztó Lászlóra hárítsa, mondván: ha Fosztó nem dönt a válaszadás mellett „valószínű, mi sem hoztuk volna le a szöveget.” Az, hogy a Korunkban mi jelenik meg, és mi nem, a szerkesztőség felelőssége, és nem Fosztó Lászlóé. Ezt a felelősséget nem lehet sem kiszervezni, sem egy szerző nyakába varrni.
A Korunk főszerkesztőjének válaszaiban több dolog is kifogásolható. Először is, ha elismeri, hogy Németh szövege „buta”, akkor mégis mit keres a szöveg a tudományos adatbázisokban szereplő folyóiratban? (Amiért, ismétlem, Németh szövege tudományos publikációnak számít.)
De talán ez a legkevesebb. Hosszabban idézek a Transtelex cikkéből:
„Kovács Kiss Gyöngytől megtudtuk, hogy a vita kirobbanása után a Korunk szerkesztőségében is elemezték Németh György szövegét, sőt elküldték olyan szakembereknek is, akik e Korunkkal szoros kapcsolatban vannak. Kovács szerint sem a szerkesztőség, sem azok a szakemberek, akikkel konzultáltak, nem gondolják úgy, hogy fasiszta szöveget közölt volna a Korunk.”
Mindenekelőtt aggasztónak tartom, hogy a Korunk szerkesztőségének az volt a legfontosabb, hogy a „fasiszta” címke helytálló vagy sem. Nem azért mondom ezt, mert nem gondolom fontosnak a fasizmussal való számvetést. Épp ellenkezőleg.
De talán túl sokat foglalkozunk azzal, hogy a „fasizmus” címkeként milyen kacifántos feltételek mellett találó. Ez a csikicsuki sosem visz közelebb sem a fasizmus, sem az épp tárgyalandó jelenség megértéséhez.
Németh György a Korunkban publikált szövegében a roma identitás megszüntetése mellett érvel. Hogy erre a Korunk és tanácsadó szakemberei nem kívánják a „fasizmus” címkét ráaggatni – tudomásul vesszük. Az azonban, hogy a szerkesztőségben „elemezték” a szöveget, sőt, „szakembereknek” is elküldték, és senki nem gondolta azt, hogy ennek a „feladatnak”, amelyet Németh kitűz, nincs helye a Korunk hasábjain; hogy sürgősen be kell ismerni a hibát, és valahogy jóvá kell tenni – ez eléggé zavarba ejtő.
Mindenesetre arra enged következtetni, hogy a probléma kiterjedtebb, mint egyetlen szerkesztő hibája. Valóban ennyire láthatatlan az a gyűlöletes program, amelyet Németh az olvasóira akar testálni? Vagy úgy gondolnák a Korunk szerkesztői, és szaktanácsadói, hogy egy vita erejéig el lehet játszani ezzel a gondolattal? Visszatérve egy kicsit Kovács Kiss azon kísérletére, hogy egy szerzőjükre kenje a szerkesztőség azon döntését, hogy közlik a szöveget: mégis mit kellett volna írnia Németh Györgynek, hogy ne tartsák szükségesnek Fosztó Lászlót válaszadásért zargatni? Mi kellett volna szerepeljen a szövegben, hogy a szerkesztőség magától eldöntse, hogy nincs rendben, ha az nem volt elég, hogy a szerző azt írja, hogy a roma identitáshoz való ragaszkodás probléma, a romáknak nincs amire büszkének lenniük, és azt a létformát, amelyet ő a romasággal egyneműnek tekint, meg kell szüntetni?!
III.
A Korunk főszerkesztője szerint a szöveg publikálása nem vet rossz fényt a folyóiratra. Ennek eldöntése azonban nem az ő hatásköre. Egy lap a szerkesztőség, az olvasók és a szerzők közössége. Fontosnak tartom azt, hogy a Korunk egyik szerzője, Toró Tibor Facebook-oldalán a következőket írja:
„Szociológusként, vagy ahogy a Németh György cikk állítja a »főáramú szociológia« képviselőjeként (akármit is jelentsen ez!) nem vagyok biztos, hogy szeretnék egy olyan lapba ezentúl publikálni, ahol a szerkesztőség probléma nélkül lehoz szakmainak álcázott gázos politikai véleménycikkeket.”
Nem hiszem, hogy Toró egyedül lenne. Azzal, hogy Németh György szövegét közölte a szerkesztőség, bevette őt a Korunk közösségébe. Ez rettentő kényelmetlen azoknak, akik nem kívánnak vele közösséget vállalni. A dolgot nem lehet ilyen egyszerűen elintézni.
Itt azonban nem csak a Korunkról van szó, nem csak egy messzi elefántcsonttoronyban dúló viharról. Az, hogy a romaellenesség nem elfogadható, közösségünk alapvető normái közé kellene tartozzon. A kolozsvári lap szerkesztőségének óriási hibája (bár az övék) arra utal, hogy a romániai magyar közösségben magában is nagy a zavar ez ügyben.
Sajnos úgy tűnik, a Korunk szerkesztősége arra játszik, hogy könnyen megússza a dolgot. Pedig ez az eset kiváló alkalmat jelentene arra, hogy tisztázzuk, mi elfogadható számunkra, és mi nem az – azt hiszem, ez a közösségi önismerethez tartozik… Vagy tényleg mindegy lenne?
