Tisztelt A Hét!
Nekem E. E. Kisch már kora ifjúságomtól fogva kedvenc szerzőm volt. 1924-ben mint medikus lelkesen olvastam a Prager Tagblattban megjelent, Cárok, pópák, bolsevikik című Szovjet-Oroszországról szóló riportjait, majd később az Amerikáról, Ausztráliáról, Kínáról szóló könyveit. Amikor tanulmányaimat bevégezve Kolozsváron telepedtem le, igyekeztem Kisch riportjainak fordításait „becsempészni” különböző lapokba. Így fordítottam Kischt Gara Ernő Riport című lapjába, az Új Keletbe, az Egy hét című, több mint húsz számot megért kommunista irányítás alatt lévő nagyváradi lapocskába.
Kischnek sok kitűnő munkája van, s egyik ilyen remekműve a kémek kéméről szóló A Redl-ügy. Ebben benne van az 1913-as Osztrák–Magyar Monarchia katonai és felső vezetősége, Ferenc József császár és király, Ferenc Ferdinánd trónörökös, Hötzendorfi Konrád és Höfer, a későbbi hírhedt osztrák–magyar hadijelentések megfogalmazója és aláírója.
Tehát a mai fiatal és öreg, amellett, hogy gyönyörködik a szellemes olvasnivalóban, még alapos és gunyoros leckét is kap a múltról. És itt be kell vallanom valamit. A Redl-ügyet 1940-ben magam is lefordítottam. Az Ellenzék egyik szerkesztője megígérte, hogy lehozzák folytatásban. Persze fordítóként álnevet írtak volna. Aztán közbejött a bécsi diktátum, és az én munkám kárbaveszett.
Annak ellenére, hogy én a művel ilyen behatóan foglalkoztam, most, hogy ez a munka a Téka kiadásában megjelent, úgy olvastam el, mintha még nem olvastam volna: ifjúi hévvel és lelkesen.
Kisch él, és A Redl-ügy olyan, mintha ma írta volna meg egy mostani, alaposan fölkészült zseniális szerző. Megmutatja azt, hogyan lehet egy „kémtörténetet” úgy megírni, hogy az ne legyen kolportázshisteria, hanem a belső rugókat szellemesen fölfejtő marxista írás. És én a kötetbe foglalt többi történetet is jónak, érdekesnek, tanulságosnak tartom. Egyik sem napilap ízű. Kisch érett korában soha nem írt napilapriportokat, hanem minden írását a tudós lelkiismeretességével és a költő hevületével írta meg. Fodor Ernő fordítása jó, gördülékeny, az előszó szellemes, tartalmas, a hangyaszorgalommal összegyűjtött jegyzetek jól egészítik ki a művet.
Miért írom én ezt a levelet? Mert az Utunkban T. G. M., az Igazságban Molnos Lajos homlokegyenest ellenkező nézeteket vall Kisch remekművéről és Fodor Ernő fordításáról. Én itt sine ira et studio elmondtam a magam véleményét.
S az olvasó az általam melegen ajánlott könyv újbóli elolvasásával és a vélemények összegezésével a kérdésről tiszta képet nyerhet.
Megjelent A Hét V. évfolyama 26. számában, 1974. június 28-án.
