Kulcsár Árpád erdélyi újságíró egy, a Mércén hétfőn megjelent írásban azt fejtegette, hogy miért tartja a kisebbségben élő romániai magyarok számára nemkívánatosnak, sőt, veszélyesnek a terjedőben levő erdélyi Horthy-kultuszt. A szerző egy kézdivásárhelyi megemlékezésből indult ki, amelyet az Erdélyi Vitézi Rend szervezett egy Horthy-domborműnél. A Facebook-oldalán pedig ezzel a felvezetővel osztotta meg az írást: „Meglepő, hogy senki nem von le konzekvenciát arról, hogy Székelyföldön vitézek (sic!) Horthy-plaketteket avatgatnak”.
Lukács Botond, a vitézi rend tagja, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) lemhényi (Kovászna megye) önkormányzati képviselője pedig egy hozzászólásban fenyegette meg:
„Ami azt illeti, én vonok,nagyonn is,de nem az Erdélyben tartott meglékezésről, hanem rólad …… és vannak itt páran akik vonnának le rólad,de nem konzekvenciát hanem szíjat a hátadról ha erre vezetne utad csak szoltam,hogy tudd….”.
Kedden megkerestük Lukács Botondot, és megkérdeztük tőle, hogy elfogadható viselkedésnek tartja-e egy politikai tisztséget viselő személy részéről azt, hogy megfenyeget egy újságírót, amiért az kifejteti a véleményét egy Horthy-megemlékezésről. Lukács azt ígérte, hogy amint ideje engedi, válaszol nekünk, azonban csütörtök reggelig nem érkezett reakció a felvetésünkre. A hozzászólását pedig időközben már törölte.
Szerettük volna az RMDSZ álláspontját is kikérni ebben az ügyben, ezért felhívtuk Novák Levente szenátort, a szövetség területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnökét, aki Hegedüs Csilla szóvivőhöz irányított. Hegedüs azt kérte, írjuk meg sms-ben a kérdéseinket, melyeket szerda délben el is küldünk, azonban eddig nem érkezett válasz. Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnököt, Kovászna megyei tanácselnököt is többször hívtuk, de nem sikerült elérnünk telefonon.
A vitézi rendnél is érdeklődünk és sikerült szóba állnunk Németh Sándorral, aki a honlapjuk szerint törzskapitányi rangban vezeti a háromszéki szervezetet. Lukács Botond, amint ugyanitt kiderül, hadnagyi rangot visel és katasztrófavédelmi parancsnok. Némethtől nem kaptunk egyértelmű válaszokat, a beszélgetésünk a következőképpen zajlott le:
Mi a véleménye arról, hogy a szervezetük egyik tagja fizikai bántalmazással fenyegetett meg valakit?
Senkinek sem a mondanivalójáért, sem a gondolkodásáért nem tudok felelősséget vállalni, mindenkinek egyénileg kell vállalnia a felelősséget. Ez nekem új, nem tudok az esetről.
Létezik-e egy magatartási kódex a vitézi rend tagjaira vonatkozóan?
Mindenképpen van, természetesen. Mi a nemzetet szolgáljuk, kiállunk a nemzeti értékeinkért.
Mi az álláspontjuk azzal kapcsolatban, hogy egy, az erdélyi Horthy-kultuszt kritizáló cikk miatt ilyen reakciót enged meg magának ez egyik tagtársuk?
Megtörténhet, hogy annyira nemzeti érzelmű az ember, hogy annyira feldühíti az ilyesmi, hogy nem lehet tudni, hogy reagál. Nem tudok róla, nem tudok felelősséget vállalni.
Ha felelősséget nem is vállal, közösséget vállal olyannal, aki így nyilvánul meg?
Nem tudom, nem láttam, mit történt, nem tudom, hogy igaz-e, amit állít.
És ha kiderül, hogy igaz?
Addig amíg én nem győződök meg arról, hogy mi és miért történt, nem válaszolok.
Küldök egy képernyőmentést a beszélgetésről…
Az nem mond nekem semmit. Milyen nézeteket vall az újságíró?
Nem tudom. De most nem a politikai nézetekről kérdezem, hanem a fenyegetésről.
Azt látom, hogy egészséges, konzervatív, nemzetben gondolkodó embernek ne feszegessük a dolgait. Most már én is ideges leszek, nem nyilatkozom. Maga milyen nézeteket vall, konzervatív vagy liberális?
Egyik sem.
Amíg nem válaszolnak, hogy milyen nézeteket vallanak, nem nyilatkozom.
Elárulom, én zöld vagyok, így már válaszol?
Ugyanaz, liberális. Nem vagyok hajlandó önnel többet beszélgetni.
Felhívtuk a vitézi rend központi elérhetőségeként megadott számot, Csűry Csabával sikerült beszélnünk, aki budapesti törzskapitányként és sajtófőnökként mutatkozott be. Miután vázoltuk, mit szeretnénk, arra kért, hogy küldjünk írásos megkeresést a szervezet emailcímére. Elküldtük, amint lesznek válaszok, visszatérünk az ügyre.
Kulcsár Árpádot is megkerestük, megkérdeztük tőle, hogy tervez-e jogi lépéseket a tanácsos ellen. Elmondta, Lukács Botond írt neki privátban is, sejtése szerint annak hatására, hogy többen is jelezték a kommentje alatt, hogy az fenyegetésnek és erőszakra való felbujtásnak minősül.
„Megkérdezte, hogy szerintem fenyegetés-e, és hogy miért bűn szerintem tisztelni Horthyt, mire kértem, hogy ezt a két kérdést azért válasszuk szét, és igen, természetesen fenyegetett, de megnyugtattam, hogy ezt talán meg tudjuk beszélni. Erre jelezte, hogy akkor bocsánatkéréssel tartozik, majd tanácsokat kért Horthy megítélésére nézve. Mikor elkezdtem szöveget küldeni, azt mondta, hogy nincs ideje olvasni, de majd jelentkezik. Ennyiben maradtunk” – vázolta Kulcsár a privátban folytatott beszélgetésüket.
„Természetesen én is azt gondolom, hogy ezt nem engedhetné meg magának senki, nemcsak azért, mert az RMDSZ logóját hordja magán. És tisztában vagyok vele, hogy a verbális agresszió fizikait szülhet, de mégiscsak mintákat követnek ezek az emberek, a kurrens szélsőjobb megmondóemberek pedig állandóan erőszakretorikát használnak és emberünk is ennek áldozata, másrészt viselkedése tudatlanságból fakad, ezért is van, hogy eszembe sem jut, hogy jogi lépést tegyek” – tette hozzá.
Nem példa nélküli eset egyébként, hogy Erdélyben nyilvánosan megfenyeget egy újságírót egy politikus. Tavaly novemberben a Marosvásárhelyi Rádió munkatársának, Parászka Borókának a felakasztásáról beszélt Sepsiszentgyörgyön Bartha Barna, a Mi Hazánk nemzetpolitikai kabinetjének vezetője. Az esetről a Transtelex számolt be elsőként.
