A budai Várral kapcsolatban nagyszerű hírek kaptak lábra, különösen azután, hogy a Miniszterelnök súlyos milliárdokért felújíttatta, majd kisajátította a Karmelita-kolostort, egyúttal az Államelnök is a Várba költözött. Azt beszélik, hogy amennyiben O. V. lenullázza az Európai Uniót, a Várba telepítené egy új, markánsan jobboldali páneurópai szervezet központi irodáit.
Mielőtt bármi történne, feltétlenül ajánlom elolvasásra Örkény István vonatkozó egypercesét (A vár mindenkié!). Örkény szerint az alábbi ötletek keringtek a médiában: legyen a Vár az ifjúságé (nem is rossz), költözzön a Várba az összes egyetem, klinika, kollégium. Legyen vigalmi negyed, mór stílusban, saját repülőtérrel, uszodával: „Szulejmán Kertje”. De további elképzelések is felmerültek. Legyen a Vár az Aggok és Magányos Öregek otthona. Kerüljön ide a bukott lányok javító-nevelő intézete, a Magyar Panteon (ez sem rossz), netán alakítsák át a Várat hatalmas fedett teniszcentrummá, ám ha ez sem jó, legyen itt Európa központi cukrászdája vagy egy gigantikus sóraktár.
Fenti ötletek, akár jók, akár rosszak, azt involválják, hogy a Vár valakiké, de nem mindenkié. Szerencsére győzött a kollektivizmus és a sokoldalúság, mondja a jeles író, mert a Várba és a Vár alá minden képzeletet meghaladó intézmények kerültek, melyekhez külön mozgólépcsők vitték az érdeklődők tömegét, mondhatni százezreket, tehát mindenkit. A célállomást táblák hirdették, például: „Versbarátok” egylete, „Hógolyozzunk!” szekció, „Szexuális nyomortól szenvedőknek”, „Felnőtt homokozó”, Permanens vitafórum: „Cigány zene vagy népi zene?”, „Pörsenéses bőrűeknek”, „Szorongásos neurózisban szenvedők” gyógyintézete, „Nagymamák Divatrevüje”, „Búvárbarlang” , „Álljunk modellt!” és így tovább. Örkénynek csak egy baja volt, ti. az, hogy a Tábla- és Póznakihelyező Vállalat gyalázatos munkát végzett, mert felcserélte a címkéket. Írónknak például le kellett ugrania egy olimpiai sísáncról, kilőtték valami cirkuszi mozsárágyúból, sőt ki kellett próbálnia, milyen is méhmagzatnak lenni egészen a szülési fájdalmakig, végül egy műhelyben megtekinthette, hogyan készülnek a művégtagok.Megfontolásra ajánlom ötleteit, de előzőleg erélyes rendcsinálást követelek a Tábla- és Póznakihelyező Vállalatnál. Azt azonban meg kívánom jegyezni, hogy a „Felnőtt homokozó” megvalósult! Tehát: a Vár valakiké, de messze nem mindenkié. Kegyelettel.
Megfontolásra ajánlom ötleteit, de előzőleg erélyes rendcsinálást követelek a Tábla- és Póznakihelyező Vállalatnál. Azt azonban meg kívánom jegyezni, hogy a „Felnőtt homokozó” megvalósult! Tehát: a Vár valakiké, de messze nem mindenkié. Kegyelettel.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 38. számának Páratlan oldalán 2024. szeptember 20-án.