Ott folytatom az új évben, ahol tavaly abbahagytam. A példátlan eljárással rendeleti úton átírt, vasárnap 0 órától hatályos idei költségvetéssel.
Ugyanebben a rovatban december 28-án (Minek ide parlament?) azon háborogtam, értetlenkedtem, hogy a kormány az év utolsó napjaiban a legalapvetőbb makroadatokat megváltoztatva módosította az ország nyáron az Országgyűlés által elfogadott költségvetését. Az persze már az elfogadás pillanatában világos vagy legalábbis erősen valószínűsíthető volt, hogy tarthatatlan keretszámokkal kalkulált a kormány; a rendeleti módosítás most még a hiánycélt is megemelte 3,5-ről 3,9 százalékra. De nem a tartalom miatt háborodtam fel akkor: „Nagyobb gond szerintem, hogy a rendeleti kormányzás lehetőségével visszaélve Orbán Viktor érdemi vita és politikai kontroll nélkül tologathat ide-oda ezermilliárdokat. (…) Mi akadályozta a képviselőket abban, hogy akár a karácsony előtti napokban megvitassák a jövő évi költségvetés nyitott kérdéseit? Ha a miniszterelnök a veszélyhelyzet idején el tudott utazni a vb-döntőre, a parlamentben is megvitathatta volna a költségvetés átírását. (…) Kövér László bábszínházára ezúttal díszletkellékként sincs szükség.”
Nos, azóta, dühös cikkem megjelenésének napján kiderült, hogy a demokratikus eljárás elbábozására mégiscsak van igény. A kormány ugyanis a parlament elé terjeszti utólagos megvitatásra és jóváhagyásra az alaposan módosított költségvetést. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter erről az Atv.hu-nak adott szilveszteri interjújában azt mondta, hogy januárban terjesztik az Országgyűlés elé a módosításokat, döntés márciusban várható. Szerinte a rendkívüli jogrend lehetőséget ad a gyors cselekvésre, de arra nem, hogy a parlament hatáskörét véglegesen elvonják. Az is kiderült a szavaiból, hogy Kövér László házelnök egyértelmű igénye volt a parlamenti tárgyalás.
Helyreállt a normális jogállami működés, nincs itt semmi látnivaló? Aligha. Önmagában különös helyzetet teremt, hogy a parlament egy forma szerint hatályos, már a gyakorlatban alkalmazott jogszabályt tervez utólag elfogadni, adott esetben a rendeleti passzusokat is tovább módosítva. Arra pedig nincs semmilyen ész- és életszerű válasz, hogy, veszélyhelyzet ide, rendeleti szuperfelhatalmazás oda, mi akadályozta meg a kormányt, hogy a módosítást a tavalyi év végén a parlament elé terjessze, a képviselők meg szilveszter napjáig megszavazzák. A pedagógusok átlagfizetésétől fényévnyi távolságban lévő, inflációálló javadalmazásukba ennyi kellemetlenség nem fér bele?
A síszünet után tehát a nép képviselői visszatérnek a kérdésre. A nagy bábjátékos játszadozik majd egy kicsit a figuráival a demokratikus jogállam leharcolt díszletei között.
