Nagyjából akkor, amikor a miniszterelnök a (párt)állami rádiójában a gyermekes családok magyarországi adóparadicsomát vizionálta, szónoki túlzás nélkül dermesztő születési-halálozási adatokat közölt a KSH. E szerint idén januárban 6367 gyermek született, a halálozások száma 12 855 volt. A két szám együtt (-6488 fő) a népességfogyás ijesztő mértékű gyorsulását jelzi még a statisztikák iránt csekély érdeklődést mutatók számára is.
A 2025-ös volt minden idők legalacsonyabb januári születésszáma. Tavaly januárhoz képest 4,5 százalék a csökkenés. Eközben az elhunytak száma több mint ezerrel haladta meg az egy hónappal korábbit, tavaly januárhoz képest 6,5 százalék az emelkedés. 2022 januárjában volt ilyen magas szinten a halálozás. További rossz hír, hogy a házasságok számának csökkenése mellett leesett 1,35-re az úgynevezett teljes termékenységi ráta (a népességszám fenntartásához 2,1-es mutató kellene).
Bűvészkedhet Orbán Viktor azt állítva, hogy kormánya intézkedései nélkül még kevesebben lennénk, a statisztikák világosan mutatják: egyértelmű kudarc a tizenöt éves Fidesz-kormányzás sikerágazataként hirdetett családpolitika. Már ha a sikert a születések számában, a népességszám alakulásában, nem pedig a szavazatszerzés eredményességében mérjük. Arról, hogy a választási kampány startjaként bejelentett, a többgyermekeseket célzó adókönnyítések milyen hatással lesznek a születések alakulására, évek múltán állíthatunk biztosat.
De vajon mi állhat a demográfiai apály hátterében? A születések száma jó ideje kritikusan alacsony szinten stagnál, a havi adat rendre hétezer alatti. Szerény, semmiképpen sem tudományos sejtelmem szerint ennek egyik oka abban a pszichés nyomásban keresendő, amelyet a kormányzati propaganda hosszú-hosszú ideig a társadalomra helyezett. Minden hullámhosszon, minden felületen, minden napszakban azt a nyomasztó üzenetet harsogták, hogy küszöbön a világháború, az elvetemültebbek atomcsapásról fantáziáltak. Lehet évekig politikai kampányt építeni a zsigeri félelemre, ám akadhatnak nem várt mellékhatások. Kinek van kedve új életet a világra hozni háborús veszélyhelyzetben, a harmadik világégés közepén, gombafelhővel a háttérben?
Kész szerencse, hogy tavaly június 9-ével egy csapásra elmúlt a nagy veszély (a veszélyhelyzet maradt), majd jött Donald Trump, Orbán Viktor pedig már a békét is kihirdette. Ugye, jobb már mindannyiunknak?
