A Magyar Hang cikke.

Novák Katalin (Fotó: Novák Katalin Facebook-oldala)

Úgy látszik, az érintett is azonosul a kormánypárti narratívával, amely következetesen Novák-ügyként hivatkozik (ha egyáltalán…) a hazai közéletet egy éve megrengető kegyelmi botrányra. A bukott köztársasági elnöknek Londonban szerzett néhány kellemetlen pillanatot a Telex tudósítója, amikor egy konferencia helyszínén kérdéseket intézett hozzá. Novák Katalin kelletlen válaszaiban voltaképpen nincsen semmi meglepő. Nem zökkent ki a szerepéből, így nem kerültünk közelebb annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy pontosan miért történt, ami történt. Hogyan futhatott bele egy ilyen védhetetlen történetbe a család- és gyermekvédelmet a zászlajára tűző politikai tábor, illetve annak magas közjogi pozícióba emelt képviselője?

Az Orbán-rendszer egyik jellegzetessége, hogy a megszokott és a normális egyre élesebben válnak el egymástól. Novák Katalin a megszokott, semmitmondó válaszokat adta a karrierjét derékba törő, a lelepleződés után szükségképpen a bukását elhozó ügy hátterét firtató kérdésekre, ám az, ahogy a teljes felelősséget magára rántja, nem természetes. A lemondása magától értetődő volt, csakhogy a közösség – értsd: a magyar nemzet, amelynek egységét alkotmányos parancsként kellett (volna) kifejeznie – joggal igényel bepillantást a végzetes döntés hátterébe. Ki és mi által került abba a hiszembe Novák Katalin, hogy az elítélt pedofil volt intézményvezető bűntársaként K. Endre nem élt vissza a rábízott fiatalok kiszolgáltatottságával? És hogyan gondolhatja a volt államfő, hogy nincs relevanciája annak, kinek a javaslatára, „nyomásra vagy nem nyomásra” hozta meg a döntést? Tényleg nem a közvéleményre tartozik, hogy kik és milyen nyomást gyakorolnak egy államfőre?! Azt Balog Zoltán is elismerte, hogy tanácsadóként volt szerepe a döntésben – ennek ellenére ma is a református egyház püspöke –, logikus tehát azt gondolnunk, hogy Novák a hallgatásával nem őt védelmezi.

A fiatal és ambiciózus volt elnök – aki tetemes életjáradékot is élvez a köztársaság polgárainak adóforintjaiból – minden jel szerint nem a nép, hanem mások érdekeit tekinti elsődlegesnek. E tekintetben nincs változás a lemondása óta. Hiszen ez a szolgálat egy életre szól.