Döbbenetes és a cikkem megírásáig nem cáfolt értesülést közölt a media1 arról, hogyan (nem) kezelte a tragédia napján a TV2 ironikusan Tényeknek nevezett hírportálja Vágó István halálhírét. A médiaügyekre szakosodott orgánum részletes információkat közölt a nyíltan kormánypárti kanálisnál történtekről. A halálhírről gyorsan elkészült a beszámoló, ám annak közlését felsőbb utasításra visszatartották, végül a televízió esti hírműsora mondta be a gyászhírt. Az eset a media1 szerint a TV2 sokat látott munkatársait is felháborította.
Eszembe jutott erről, hogy néhány éve egy másik televíziós legenda, Baló György halálakor is furcsa tüneteket produkált a kézivezérelt Fidesz-média. A központi hírcentrum nem gyártott hírt arról, így volt olyan megyei napilap, amelyik be sem számolt Baló György haláláról.
Úgy látszik, az emberi minimum, civilizációnk alapvetései nem evidenciák az Orbán-párti propagandamédiában. Régi meggyőződésem, hogy ennek a roppant gépezetnek a tevékenysége nem egyszerűen szakmai és politikai, hanem civilizációs kihívás (friss adalék a karlendítő propagandista lebukása). Sem nemzeti, sem keresztény, sem emberi alapon nem lehet mentséget találni arra, ha valakik úgy gondolják, hogy nem járnak mindenkinek a kegyelet gesztusai. Ha az egykor az érintett televíziónál is dolgozó elhunyt az életútjával ismertséget szerzett, széles körben megbecsülést vívott ki magának, halálhírének méltó módon történő közlése a legkevesebb, ami mindenfajta mérlegelés nélkül elvárható. Ez az a szint, ahol egy emberi közösségben nem lehet helye vitának.
Vágó István nyíltan vállalt politikai hovatartozása az életében vitákat gerjesztett a személye körül, de halálhírének visszatartása ezzel nem magyarázható. Abban a pillanatban ugyanis érdektelen, ki mit gondolt a politikai tevékenységéről, már csak azért is, mert televíziós karrierje attól teljesen független volt. Olyasmit pedig nem követett el – például nem lőtt be más házába, nem törekedett mások kirekesztésére –, amivel megbotránkoztatta volna a közösséget.
Ijesztő belegondolni, hogy az emberi együttélés legalapvetőbb normáinak követése, a minden embernek járó méltóság, illetve az elhunyt és mindannyiunk osztályrésze, a halál tisztelete nem magától értetődő a kormányzat médiabirodalmában.
Hol válság van, ott válság van.
