Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány jubileumi videójában (Forrás: YouTube)
Most, hogy Orbán Viktor megkopott imázsának fényesítésére használta Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 36. évfordulóját, érdemes bevilágítanunk a (fél)múlt mélységes kútjába. Vajon indokolt-e erre a pillanatra – benne a jelenlegi miniszterelnök emlékezetes beszédére – úgy tekinteni, hogy az volt a fordulat, akkor dőlt el minden, akkor „küldtük haza a ruszkikat”?
1989 június 16., az újratemetés a rendszerváltás nagy, szimbolikus pillanata volt, hiszen azután a regnáló hatalom nem tagadhatta többé: a legitimációja hamis alapokon nyugszik, a forradalom után kivégzettek áldozatok. És Orbán Viktor volt az, aki a szónokok közül a legvilágosabban mutatott rá erre a tényre. Politikusként beszélt; nem valamiféle hamis megbékélést szolgáló alkalomnak tekintette az eseményt. (Azért sokat elárul a személyiségéről mostani vallomása, miszerint Gyurgyák János tanácsára került bele a szövegbe egyáltalán a főhajtás ’56 hősei előtt.)
A beszédbe szervesen illeszkedett a szovjet csapatok kivonására vonatkozó rész, ám a megszólalás és maga a folyamat között nincs ok-okozati összefüggés. És nemcsak azért, mert ekkor már folytak tárgyalások a csapatkivonásról, hanem mert nem ő volt az első, aki a nagy nyilvánosság előtt ezt megfogalmazta. 1989. március 15-én az ellenzéki szervezetek 12 pontját ismertetve az akkori tévészékháznál összegyűlt lelkes tömeg előtt Cserhalmi György kiáltotta világgá a követelést: vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről! (9. pont)
A Fidesz nevében is mondta, amit mondott, de az elsőség mégiscsak a színművészé! És amikor felgyorsul a történelem, három hónap hosszú idő: neki nagyobb bátorság kellett ennek kimondásához.
Az orbáni mítoszépítés célja, hogy a miniszterelnököt a rendszerváltás kulcsszereplőjeként, a Magyarországot megszálló birodalom elűzőjeként ábrázolja. Ő azonban inkább egy érdekes, nem jelentéktelen, de mégis: mellékszereplő volt.
Nem miatta vonultak ki a szovjetek, és bármilyen hatásos beszédet is mondott, néhány hónappal később az első szabad választásokon a Soros György által is támogatott pártja labdába sem tudott rúgni az akkori nagyok, az MDF és az SZDSZ mellett.
Ő lett persze a nagy túlélő, aki saját szobrát faragva a múltat is szeretné uralni. Karrierjének első mérföldköve volt az a kétségkívül bátor beszéd. Nem lényegtelen: egy olyan temetésen, amelyet engedélyezett az akkori állampárt, s amelyet élőben közvetített a pártállam által felügyelt televízió.
