Abszurd fordulatokat vesz itthon a Robert Fico merénylőjével kapcsolatos adok-kapok. A hírek szerint a szlovák miniszterelnök túl van az életveszélyen – innen is kívánunk neki újfent mielőbbi gyógyulást! –, de úgy látszik, nyomorúságos közéletünk nem ússza meg újabb sebek nélkül a történteket.
A kormányoldal, élén a miniszterelnökkel – aki folyamatos és erőfeszítés nélkül tetten érhető lódításaival ma már köröket ver az őszödi elődre – izzadságos erőlködéssel igyekszik a baloldalhoz (értsd: a riválisaihoz) kapcsolni a merénylőt. Ehhez félrefordítást és kamu fotókat is felhasználnak; bizony, a Fidesszel eggyé vált propaganda nem tud nem hazudni! A lövéseket leadó idős író Fico politikájának – túlságosan is – elszánt ellenfele, ez tény. Ám előéletében számos olyan mozzanat van, ami alapján akár radikális jobboldaliként is emlegethetnénk. Vagyis fideszes volna? Ugyan!
Teljesen mindegy, mi van a merénylő agyában, vélt vagy valós politikai nézeteiből semmilyen, másokra érvényes következtetést nem lehet levonni. Végképp nem a magyar politika szereplőire vagy „Brüsszelre” nézve. Ahogy nem kell ferde szemmel néznünk az írókra sem, mert az illető tagja volt a szlovák írószövetségnek.
Zavaros gondolkodású, sérült személyiségről beszélhetünk, akire végzetes hatást tett a közélet eldurvulása. Az, ami itthon nem kizárólag, de túlnyomórészt a kormányoldal kommunikációjából ismerős. Amíg nincs konkrét gyanú arra, hogy a nyitrabányai merénylőt a háttérből mozgatták – az eddigi hírek és az elkövetés körülményei nem utalnak ilyesmire –, addig ócska hergelés arról beszélni, hogy valamely hatalom útjában állt Robert Fico, ezért lőttek rá.
A merénylő persze kor- és kórtünet, de önmagán kívül a jelek szerint senkit sem képvisel. Fico megtámadása nem a szarajevói merénylethez vagy a Kennedy-gyilkossághoz hasonló történet, titkok és a háttérben húzódó ilyen-olyan szálak nélkül. Aki ma ennél többet állít, egyéb aljasságra is képes.
