Magyarország előre megy, nem hátra. Ki nem emlékezne a választási szlogenre, amellyel 2022-ben ismét nagy győzelmet aratott a Fidesz? Igazán progresszív, gúnyos szóval: haladár szöveg. Utoljára talán akkor szembesítették vele támadó éllel a hatalmat, amikor visszahozták a főispán és a vármegye elnevezéseket. Formai szempontból joggal, a tartalmat tekintve oktalanul. Dehogy hozta vissza a vármegyei rendszert, pontosabban annak lényegét a Fidesz! Az ugyanis némi leegyszerűsítéssel a hatalommegosztás, a központi akarattal szembeszegülő nemesi ellenállás intézménye volt, leginkább a Habsburgok alatt. Márpedig ilyesmiről a mai „vármegyék” esetében, könnyű belátni, szó sincs.
Ha az orbáni értelemben vett progressziót vizsgáljuk, a Magyar Rádió egykori irodaházának sorsát érdemes észben tartanunk. Amióta megszületett a politikai döntés, hogy a Pázmánynak itt épül több száz milliárd forintból az új campusa, a gépezet akadályt nem ismerve, vakon menetel előre. Tájsebet ejt, pótolhatatlan építészeti, kulturális értéket pusztít, hátra sem nézve tünteti el közös múltunk – a magyar múlt, bizony! – egy darabját. Mert ő az erősebb, hiába tiltakoznak a „kicsik”: helyiek, civilek, ellenzékiek, önkormányzat, múlthoz érzelmesen kötődő rádiósok, építészek.
A kutya ugat, a karaván halad, ugyebár. Már „csupán” Rákosiék paranoiájának emlékművét, a bonthatatlan vasbeton atombunkert kellene valahogy eltüntetni. Ami roppant nehéz, egyesek szerint lehetetlen feladat. Meglátjuk, mire megy egymással a mindenen átgázoló mai illiberális és az egykorvolt diktatórikus, kommunista hatalom. De ami érték elpusztult, azt visszaadni már senki sem fogja, bármi áll majd a helyén. A buldózer előre megy, nem hátra.