Magyarázat híján nem lehet mást mondani: megdöbbentő és szégyenteljes Novák Katalin napokban a 444 révén nyilvánosságra került döntése. A köztársasági elnök Ferenc pápa látogatásakor kegyelemben részesített egy olyan személyt, akit egy pedofil bűnöző bűnsegédjeként ítélt a bíróság 3 év 4 hónap börtönre.
Nem hiszem, hogy érvelni kell amellett, miért vérlázító a széles körben felháborodást keltő történet. Érdektelen, hogy az elnök asszony a jogszabály betűje szerint járt el, illetve nem köteles indokolni a kegyelmi döntéseit. Azokért a felelősséget neki kell vállalni. Emberi, erkölcsi és – ez a legkevésbé fontos: – politikai értelemben.
Hiába hangsúlyozza hivatala, hogy pedofiloknak nincs és nem is lesz kegyelem, számukra nincs mentség, ha eközben olyasvalakit részesít kegyelemben az elnök, aki rejtegetni próbálta a visszataszító cselekményt. A bicskei gyermekotthon igazgatója éveken át zaklatott több fiúgyermeket; a helyettese közreműködött abban, hogy egy áldozatot a vallomása visszavonására kényszerítsenek, egy erről szóló levelet is megfogalmazott a nevében. Elképzelni sem tudom, miféle mentséget lehet találni erre! Felelős vezetőként oltalmat kellett volna nyújtania a rá bízott, kiszolgáltatott gyermekeknek, akik ennek híján nehezen feldolgozható traumát szenvedtek el. A segítség elmulasztása pedofil cselekmények, rendszeres szexuális bántalmazás esetében főbenjáró bűn nem pusztán a jog, hanem az emberi civilizáció mércéje szerint.
Mégis, mi vezérelte az államfőt, a korábbi családügyi minisztert, amikor aláírta a kegyelmi papírt? Az áldozatok szempontjaira aligha lehetett tekintettel, amikor az elítéltet mentesítette tette jogkövetkezményei alól. Miféle szempont lehetett az áldozatokénál is fontosabb? Azt hiszem, nemcsak az ellenzék, hanem minden jóérzésű magyar várja a választ.
Nem gondolhatja komolyan Novák Katalin, hogy döntésének a terhe nem fogja elkísérni, amíg a hivatalában marad, s akár azon túl is, ha nem tisztázza az ügyet. Nem remélheti, hogy nem szembesítik minden lehetséges alkalommal tettével. A gyermekvédelemből is politikai terméket gyártó kormány sem gondolhatja, hogy nem hitelteleníti politikája egyik sarokkövét, ha magyarázat és következmény nélkül próbálják megúszni a történteket.
A pedofília, annak takargatása, az abban való bármilyen közreműködés vörös vonal. És bizony most úgy látszik, ez a kegyelmi döntés is egyfajta határátlépés, normasértés. Bizonyos vagyok abban, hogy erről ugyanazt gondolja kormánypárti és ellenzéki, idős és fiatal, templomba járó és ateista, nagycsaládos és egyedülálló, falusi és nagyvárosi.
A köztársasági elnök alkotmányos hivatása szerint kifejezi a nemzet egységét. Méltóságát, hitelét azzal mentené, ha felfogja, milyen lépéssel tudja kifejezni ezt az egységet.
Az ő érdeke is, hogy mielőbb megtegye. A hallgatás most nem segít.
