tartott állami díszünnepségen az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2026. március 15-én
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Elemzők kimagasló részvételt várnak az április 12-i választástól, s a március 15-én a fővárosban mozgó roppant tömegek ezt is valószínűsítik. Ha eltekintünk a kampányt kísérő durvaságoktól, a kirívóan egyenlőtlen versenyfeltételektől, a Fidesz által megszállt állam szerveinek nyílt beavatkozásától, van okunk örömre. A társadalom (ismét) aktív részese a nagy pártok küzdelmének. Talán mégsem apolitikus, beletörődő, fotelforradalmár nemzet a magyar. Majd meglátjuk április 12-én és – főként – azután.
Nem a választás előtti utolsó nemzeti ünnepen kezdte ellepni a nép a politikai rendezvényeket. A két éve felbukkant és lankadatlan országot járó Magyar Péter érdeme ez, aki még Orbán Viktort is kicsalogatta a biztonságos tereiből, a komfortzónájából (miniszterelnök-jelölti vitáról azért továbbra sincs szó). Vége az alibi focinak, a jelenlegi miniszterelnöknek meg kellett próbálnia visszahozni valamit a 2002-es két választási forduló között megismert énjéből. Ebből a szempontból számára nem is a Békemenet volt, hanem a hétfőn kezdődő „nyílt” országjárás lesz az igazi kihívás.
Vasárnap a mozgósítási versenyben egyik fél sem vallott kudarcot. Először láttam egy hatalmas, majd utána egy valamivel még hatalmasabb tömeget. Fontos körülmény, de nem perdöntő; a szavazófülkékben kell többséget szereznie a győztesnek.
A széttartó közvélemény-kutatásokból laikusként mindenekelőtt azt szűrtem le, hogy a Tisza Pártnak tartósan magas, nagyon magas a támogatottsága. Lehet, lassan-lassan tetőzik, nem árad tovább, de a Fidesz eddig nem találta meg az apasztás módját. Érzésem szerint Orbán vasárnap sem találta. A kormánypárt így leginkább a 2022-es szavazóbázisának elbizonytalanodott, elpártolt sokaságából próbál meg minél többeket visszaszerezni. Kérdés, ez elég lesz-e az őrültnek ígérkező véghajrában. A kormányfő érzi a kihívás súlyát, hiszen arról beszélt, a Fidesz győzelméhez most az kell, hogy a négy évvel ezelőtti szavazatszáma ne a plafon legyen, hanem a küszöb.
A beszédek újdonságot nem hoztak, a választás tétjét határozták meg, a cél a támogatók lelkesítése volt. A Tisza Párt elnöke erőteljesebben kapcsolódott az ünnephez, az 1848-as forradalomhoz, illetve a jelenkori Magyarország problémáihoz. Ha valakinek, aki nem követte, összegeznem kellene Orbán Viktor beszédét, Woody Allent hívnám segítségül. – Az oroszokról szól – foglalta össze némi gyorsolvasás után a Háború és békét. – Az ukránokról szólt – összegezhetjük a miniszterelnöki szónoklatot.
Esetünkben azonban ez a legkevésbé sem vicces.
