Azt posztolta Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, hogy ideje megszervezni Pozsonyban az első békemenetet. Tanácsként írta ezt a hatalom (Fidesz) közeli újságíró szlovák elvbarátaiknak, miután megingott a Fico-kormány hatalma.
Orbán Viktor és Robert Fico szövetségesek a Brüsszelt ostorozó, egyre nyíltabban ukránellenes és oroszbarát politikában. Öndefiníciójuk szerint szuverenisták, vagyis elutasítják, hogy nemzetek feletti szervezetek, hálózatok befolyást gyakoroljanak hazájuk közéletére. Nagy igyekezetükben azonban maguk is elkövetik azt, amivel vélt vagy valós ellenfeleiket vádolják. A nemzeti határokat átlépve ugyanis a politika értelemszerűen elveszíti szuverenista jellegét, hiszen magától értetődőnek tekinti a mások belügyeibe való beavatkozást, illetve a baráti segítség elfogadását.
A magyar miniszterelnöknek fontos, hogy legyen az Európai Tanácsban legalább egy többé-kevésbé megbízható szövetségese, ezért a legutóbbi kampányban és most is megpróbálja befolyásolni a szlovák folyamatokat, a többi között a magyar „közmédia” csatasorba állításával. Fico pedig Orbán érvkészletét és módszereit alkalmazva, követve lép fel az otthoni ellenfeleivel szemben. Neki nehezebb dolga van: ingatag a parlamenti hátországa, a pozícióját fenyegető bizalmatlansági indítvány elől csak a titkosszolgálatra való hivatkozással tudott kitérni. Politikájától szlovákok sokasága félti az ország nyugati elköteleződését (ismerős, ugye?), a napokban hatalmas tüntetésekkel fejezték ki a véleményüket. Fico mindezt puccskísérletként fogja fel, ahogy Orbán is mindig idegen hatalmak ügynökeként bélyegzi meg a kihívóit. Utóbbi lenézi a saját választóit, amikor például azt akarja elhitetni velük, hogy amíg az Európai Néppárt a Fidesz mögött áll, addig a magyarok barátja, ha azonban egy másik hazai erőt támogat, „magyargyűlölő”.
Bencsik András tanácsa annak jelzése, hogy a magyar hatalom köreiben készek a szóbeli támogatáson túl is segíteni a bajba került „idegen” szövetségesnek. Ha a Patrióta frakcióra, a Trumphoz dörgölőző és rá hivatkozó illiberálisokra, a radikális erőknek nyújtott nemzetközi tanácsadói és anyagi támogatásra (a háttérben Putyin) nézünk, bizony egy kiterjedt, hálózatokba szerveződött globális képződményt látunk.
A szuverenitásra való hivatkozás ócska bolsevista trükk, hogy egy klasszikusra utaljak.
