Tavaly több mint kétezer elítélt külföldi embercsempészt engedhettek ki a magyar börtönökből. Az információt, amiből erre következtethetünk, a büntetés-végrehajtás közölte a Hvg megkeresésére a napokban. A tavasszal született rendelet a kormány nyelvi leleményével reintegrációs őrizetnek nevezi a bűnözők szélnek eresztését.
Az intézkedést anyagi okokkal és a börtönök zsúfoltságával magyarázták, természetesen Brüsszelre mutogatva. Csakhogy kevés olyan lépést lehet elképzelni, ami inkább szembemegy az illegális migráció elleni fellépéssel, mint ez. Hiszen a szervezett bűnözés eme üzletága hajtja azt a népmozgást, amit a kormány oly harsányan ellenez, s amit megpróbál megállítani a déli határon.
Józan ésszel nem lehet nem feltételezni, hogy az országot elhagyó, szabadon engedett embercsempészek ott folytatják, ahol abbahagyták. Vagyis az Orbán-kormány, hiába próbálja ezt is konkrét bizonyítékok nélkül az úgynevezett Soros-hálózat nyakába varrni, közvetett módon maga is gerjeszti a hatalmas és mocskos üzleti lehetőséget jelentő illegális migrációt, amely Európát, azon belül leginkább tranzitútvonalként Magyarországot is célba veszi. Ez pedig veszélyezteti az ország és az egész unió biztonságát; tevékenysége révén minden embercsempész nemzetbiztonsági kockázat.
Innen már csak egy logikai lépés, hogy a kormány a külföldi bűnözők elengedésével voltaképpen a szuverenitásunkat fenyegeti. Vagy legalábbis olyan tevékenységet folytat, amely érdemes lehet a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal figyelmére, már ha nem bohóctréfának szánják a szervezetet. Fontos lenne tisztázni, hogy az ominózus döntés mögött nincs-e valamiféle alku a magyar kormány és a nemzetközi embercsempészetben érdekelt bűnözői csoportok között.
A Lánczi-féle hivatal megdolgozhatna a pénzünkért; a működése aligha kerül majd sokkal kevesebbe, mint ha az embercsempészek magyar börtönben töltenék le megérdemelt büntetésüket, addig sem reintegrálódva a bűnözés vérkeringésébe.