Saját magából, a mamelukjai által uralt parlamentből és sok felhergelt szavazójából csinált bohócot Orbán Viktor, amikor minden előzetes fogadkozás, nyilatkozat ellenére hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Unió megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. A hátraarcot egy szokatlan eljárás keretében mutatta be. Amikor a kérdésben szavazásra került sor, állítólag a német kancellár felvetésére kivonult az ülésteremből, így nem akadályozta meg az Európai Tanács közös döntését.
A miniszterelnök arra hivatkozott, hogy a másik huszonhat uniós tagállam vezetője egyetértett a tárgyalások megkezdésével, hiába győzködte őket nyolc órán keresztül az ellenkezőjéről. A vétót ugyanakkor éppen az ilyen esetekre találták ki, nem világos, hogy Orbán miért nem élt vele, ha ennyire elhibázottnak tartja a döntést. Talán azért, mert kudarcként élte meg, hogy senkit sem tudott maga mellé állítani, és megpróbált arcvesztés nélkül kifarolni a saját maga állította kelepcéből? Egyszer talán kiderül.
Ezzel együtt hiba volna azt gondolnunk, hogy olyan vereséget szenvedett, aminek hatása van az itthoni pozíciójára. Egyrészt gőzerővel magyarázzák a híveknek az előzetes hangulatkeltéssel szembemenő döntést, másrészt továbbra is megvan a lehetőség, hogy botot dugjon a küllők közé. Most nem vétózott, de Ukrajna csatlakozási folyamata hosszú és rögös útnak ígérkezik. A támadás alatt álló ország újabb pénzügyi megsegítését az ülésterembe visszatérve blokkolta is, itt viszont van lehetőség más megoldásra, a témára hamarosan visszatérnek az állam- és kormányfők.
A csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntés elsősorban szimbolikus jelentőségű, ahogy az is, hogy ebben az ügyben látszatra sikerült fenntartani az unió egységét. A látszat Orbán Viktornak is fontos, a kihagyott vétólehetőség után ezért folytatta ott a keménykedő, Brüsszelt szapuló retorikát, ahol előtte abbahagyta.
A szimbólumokon túl: tízmilliárd euró eddig zárolt uniós támogatást bezsákolt, bár ennek közvetlenül nincs köze az Ukrajnáról szóló vitához. A zárolt pénz kétharmadához még mindig nem fér hozzá a kormánya. Annak pedig, hogy huszonhat tagállam állt szemben vele, és ő inkább kivonult a közös döntés pillanatában, elég erőteljes üzenete van.
Kívül tágasabb.
