Nincs abban semmi meglepő, hogy az agresszorpárti magyar kormány teljes mellszélességgel kiállt az amerikai „béketerv” agresszort jutalmazó első verziója mellett. Amely úgy adna át általa meg sem szállt területeket is Oroszországnak, hogy a nemzetközi jogrend felrúgásának szentesítése mellett lényegében védtelenné tenné a maradék Ukrajnát. Kiszámíthatatlan, hogy alakul a javaslat sorsa, Donald Trump miatt nehéz akár egy napig érvényes kijelentéseket tenni, a magyar kormány mozgása mindettől függetlenül egyre világosabban kijelöli a helyét a konfliktusban. Hiába mondja magát kívülállónak, arra kell figyelni, amit tesz.
Márpedig az alapján az orosz-ukrán háborúban Orbán Viktor és kormánya nem semleges pozíciót foglal el. Aki minden döntést gátol, amely a megtámadott Ukrajnát segíti és a támadó Oroszországot gyengíti, akinek propaganda-gépezete az előbbit gyalázza, utóbbira meg nincs rossz szava, annak igenis van háborús célja. Méghozzá egy olyan békekötés, ingatag fegyvernyugvás, amely Ukrajna kapitulációjával ér fel, s amely Putyin rendszerét az agresszió minden negatív következményétől és felelősségétől mentesíti. Egyben kitárja számára a kaput a további nyugati irányú terjeszkedés, befolyásszerzés előtt.
Az, hogy az agresszorpárti politika mögött mi húzódik meg, sokak fantáziáját birizgálja, de valójában másodlagos kérdés. A lényeg a tény: a magyar kormány a nyugati szövetségi rendszer tagjaként a putyini Oroszország érdekeinek védelmezője. A legszemérmetlenebb módon Szijjártó Péter külügyminiszter képviseli ezt.
Mielőtt bárki „háborúpártisággal”, egyoldalú véleményformálással vádolna, jelzem: felháborítónak tartom, hogy ukrán oligarchák csapolják meg a nyugati pénzeket (ismerős, ugye?); fontos számomra a kisebbségi jogok tiszteletben tartása; és nem, nem szeretnék Ukrajnában harcolni, ilyet senki nem is kér tőlünk, magyaroktól. Ahogy egyetlen más nyugati állam sem vált aktív háborús féllé, bármit is állítson a propaganda. (Katonákat Észak-Korea küldött az oroszok oldalán, ha már…)
Azoknak, akik egy olyan világhoz szeretnének visszatérni, ahol a nyers erő legyűri a nemzetközi jogrendet, s azt gondolják, a területet nem védeni kell, hanem engedni az agresszornak, lenne egy szerény javaslatom. Kevesebb Hunyadi János, több Károlyi Mihály! A Fidesz hőse nem lehet háborúpárti, a túlerőnek is nekifeszülő. Ideje volna nem egyszerűen visszahelyezni a Kossuth térre az első magyar köztársasági elnök szobrát, hanem egy Gellért-hegy nagyságút állítani neki, amelynek avatóján a két Orbán (Balázs és Viktor) mondhatna beszédet.
Hiszen amivel a magyar (szélső)jobboldal száz éve vádolja a „pacifista” Károlyit, hogy a kritikus pillanatban nem akart magyar vért ontani a magyar földért, a mai Fidesz szemében az erények erénye, a legbölcsebb magatartás. Az ő világukban az agresszoré az igazság.