Szijjártó 2023. novemberében Caracasban járt és bejegyzésének tanúsága szerint kifejezetten szivélyes tárgyalásokat folytatott Maduro elnökkel is. Szijjártó dícsérte Madurot, aki külügyminiszterként csaknem kollégája volt. Büszkén egyetértett Maduroval abban a nem túl szerencsésen öregedő mondatban, hogy: „a mostani világpolitikai változások közepette a választott vezetők legfőbb felelőssége, hogy megőrizzék országaik szuverenitását és ellenálljanak a külső beavatkozási kísérleteknek”. Amint az elmúlt napok eseményei mutatták, Maduronak a szuverenitás megőrzése és az ellenállás a külső beavatkozási kisérletekkel szemben nem túl jól sikerült.
Szijjártó saját állítása szerint azért ment Venezuelába, hogy „a hasznot bezsebelje”. Bár sok megállapodást írt alá Caracasban (tudomány és technológiai, olaj- és gázipari, felsőoktatási és mezőgazdasági megállapodásokat), hogy milyen haszonra gondolt, az máig nem derült ki, mert az akkor aláírt megállapodások szövegét a mai napig nem hajlandó kiadni a minisztérium Panyi Szabolcsnak, aki ezt állhatatosan követeli. Az pedig nagyon kétséges, hogy ebből Magyarországnak bármi haszna származott volna, kára annál inkább.
Most Orbán őt bízta meg azzal, hogy tárgyaljon az amerikai védőpajzsról. Már önmagában az ő megbízatása sem vall nagy bölcsességre, hiszen Lavrovhoz, Madurohoz, a kubai vezetőkhöz fűződő baráti viszonya nem igazán jó ajánlólevél az amerikai adminisztárciónál, de Orbánnak sem ártana elgondolkodni azon, hogy ha Szijjártó ugyanannyi „hasznot fog bezsebelni” ezeken a tárgyalásokon, mint Caracasban, akkor ő sem lesz kint a vízből.
Mert mit zsebelt be valójában Szijjártó Caracasban? A szégyent, de abból legalább egy elég nagy adagot.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. január 5-én.
