Szijjártó Péter az MCC Feszt rendezvényen járt és ő már ott tart, hogy Brüsszelből koordinálták az ukrán döntést, miszerint szankcionálják a Lukoil olaj tranzitját. Egy képtelen összeesküvés-elmélettel traktálja a hallgatóságát. Közben egyre nyilvánvalóbb, hogy az ukrán szankció semmiféle közvetlen hátránnyal számunkra nem jár. A szállítmányok elakadása az orosz fél hibája, de egyelőre nekünk még ez sem okoz gondot.
Nem véletlen, hogy az ellenzékiséggel aligha vádolható Hernádi Zsolt MOL-vezér sokáig meg sem szólalt, most pedig azt mondja, hogy akkor van baj, ha már ők is szólnak. Szerinte egyébként a kormány elhibázott árkorlátozó intézkedéseiből sokkal hamarabb jöhet létre üzemanyaghiány, mint ebből.
Akkor miről is van szó? A magyar és most már a szlovák kormány folyamatosan keresi az ürügyet, hogy Ukrajnát bírálja, támadja és indokolja a több mint egy éve fennálló vétóját az Európai Békekeret kifizetései kapcsán. A 6,5 milliárd euró támogatás kifizetésének egyébként nem is Ukrajna a kedvezményezettje, hanem azok a tagállamok, amelyek eddig fegyverrel, lőszerrel támogatták Ukrajnát. Jelentős részben Lengyelország, a balti államok, de Szlovákia is.
Kisértetiesen hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor korábban az OTP-re hivatkozva gátolták ezeket a kifizetéseket. Az OTP akkor közleményben jelezte, hogy nem kéri a magyar kormány közbenjárását és hozzátette, hogy tárgyal az ügyben az ukrán illetékesekkel és bízik a kedvező megoldásban. Ez azonban akkor sem zavarta a magyar kormányt, mint ahogy az sem, amikor Bulgária meg akarta emelni a Gazprom által szállított gáz tranzitdíját, ami egyértelműen a Gazpromot terheli (mi a szerződés szerint árat a magyar határon átvett mennyiség után fizetjük ki), a magyar kormány akkor is erőteljesen lépett fel és azzal zsarolta a bolgár kormányt, hogy nem támogatja az ország schengeni csatlakozását, ha megemelik a tranzitdíjakat. Ezek után a bolgár fél elállt az emeléstől, a Gazprom fellélegezhetett.
A mostani durva fellépés is hasonló mintázatot követ. Szijjártó a Lavrovval folytatott legutóbbi találkozója után (ami csak pár nappal követte a moszkvai megbeszéléseiket) lendült újból támadásba.
Bár Szijjártó mindig sértődötten utasítja vissza a gyanút, hogy orosz érdekeket képvisel, ez a mostani támadás is erre utal.
Ráadásul ismét durván támadta a lengyel kormányt, még hozzá egy jókora csúsztatással (ezt persze Orbán is megtette Tusnádfürdőn). Azt állította, hogya lengyelek azért bírálják a magyar kormányt, mert üzletel az oroszokkal. Bár kétségtelenül ezt sem nézik jó szemmel, valójában nem ezért támadják, hanem azért, mert túl szoros, magasszintű politikai kapcsolatokat tart fenn Putyin elnökkel és külügyminiszterével, sorozatosan politikai szívességeket tesz nekik és ahol lehet, gátolja Ukrajna honvédő háborújának támogatását, lényegében immorális, kapitulációpárti álláspontot képvisel, gyengíti a szövetségesek egységét.
A lengyelekkel szembeni durva és most már sorozatos támadások mögött is nehéz magyar érdeket felfedezni, mivel ezzel éppen ellentétes lenne a magyar érdek, az viszont nagyon is nyilvánvaló, hogy a belső viszály és a magyar-lengyel ellentét élezése megfelel az orosz érdekeknek.
Az EU soros magyar elnökségi ámokfutása folytatódik. Ennyit arról a sokat ismételt ígéretről, hogy a magyar kormány jóhiszemű, lojális magatartással vezeti az EU Tanácsát. Mi magyarok tényleg azzal jártunk volna jobban, ha a Tanács elvonja az elnökséget tőlünk, mert akkor megkíméltek volna minket ettől a szégyenteljes vesszőfutástól.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 4-én.
