Nagy fordulatról még aligha beszélhetünk, de már látszanak a korrigálási kísérletek a külpolitikában a kormány házatáján. Úgy tűnik, hogy a választások tanulságai már ott is éreztetik hatásukat.
A háborús hisztériakeltés potméterét lejjebb csavarták, máris megszűnt a világháborús veszély és a nukleáris katasztrófa. Szövetségeseink rágalmazása és ócsárlása is visszafogottabbá vált: már ritkábban és halkabban nevezik háborús uszítónak, „örülteknek” őket, akik háborúba sodorják Európát. Most a dühkitörések fókuszába az Európai Bíróság került.
Orbán a Stoltenberg-találkozón visszavonta az opt out javaslatot, amin korábbi állítása szerint komolyan dolgoztak a diplomatái, és ígéretet tett, hogy nem akadályozza meg a NATO Ukrajna támogatásáról szóló döntéseit, bár abban nem kíván részt venni (amihez egyébként is joga volt, mert nem az 5. cikk szerinti támogatásról van szó).
Lássunk csodát: Szijjártó részt vett a svájci békecsúcson, amit korábban értelmetlennek nevezett, mondván, hogy azon nem vesz részt az orosz fél. Noch dazu: aláírta a zárónyilatkozatot, ami kiáll Ukrajna területi integritása mellett és elítéli az orosz agressziót, sőt készségesen ajánlkozott, hogy szívesen közvetít a felek között.
Anélkül, hogy túlértékelném ezt a szolid alkalmazkodást, számomra egyértelmű, hogy mindez a választások eredményeinek a hatása. A valóság szembejött a kormánnyal, és kijózanító ütést vitt be, mind itthon, mind Európában. A valóságtagadás, a képzelgés és délibábkergetés számláját lassan ki kell fizetni. Zsákutcában vagyunk, ki kellene tolatni. Mintha derengene már nekik is valami.
inkább bizalmatlanságot és kétkedést fejez ki a testbeszéd..
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. június 17-én.
