Ne ijedjenek meg, itt most nem a Simicska-féle trágárságról lesz szó. A G betűt sokféle rövidítésre használták már az idők folyamán.
Adolf Hitler például a Wagner-családdal folytatott baráti beszélgetései során egy alkalommal megkérdezte a vendéglátóit, vajon tudják-e, hogy minek a mértékegysége az 1G. Nem tudták. Hitler szerint az 1G a képtelenségeknek és hazugságoknak azt a mennyiségét jelöli, ami Goebbels beszédeinek egy órájában elhangzik. A társaság jót mulatott ezen.
Carlson Orbán-interjúja ugyan csak fél órás volt, de ezen a téren igen erős teljesítményt mutatott: vajon hány G értéket képviselt? Csak néhány csemege: Trump jelenti a kiutat, ő mentheti meg az emberiséget, Nyugaton már nincs szabadság, a liberálisok a szabadság ellenségei, nálunk viszont pluralizmus van, Németország már nem szuverén ország, a Biden-adminisztráció nagy pénzzel (big money) támogatta az ellenzéket, nálunk tisztelik egymást a politikai ellenfelek, nem fordul elő egymás lejáratása, nálunk ellenzéki médiafölény van, a világháború az ajtón kopogtat, méghozzá nem azért, mert az oroszok nukleáris csapással fenyegetőznek, hanem azért, mert a Nyugat Ukrajnát támogatja stb., stb.
Ma a független közéleti szereplők között is vita van arról, hogy egyáltalán érdemes-e foglalkozni Orbán újabb és újabb világmegfejtéseivel. Nem lenne-e jobb ignorálni, figyelmen kívűl hagyni? Én is bizonytalan vagyok, hogy van-e ennek értelme egyáltalán, nem is szentelek ennek túl sok energiát. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az elegáns félrenézés akaratlan jóváhagyás is egyben. Már csak saját lelki békénk érdekében is, legalább röviden reflektálni kell rá. Ki kell mondani, hogy nem a mi nevünkben beszél.
Dixi et salvavi animam meam. (Megmondtam és ezzel legalább a lelkiismeretemet megnyugtattam.)
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. augusztus 31-én.