Szijjártó Péter azzal kívánta védeni Orbán Viktor minapi pekingi találkozóját Putyin elnökkel, hogy akkor mi is van azzal a 416 tonna uránnal, amit az Egyesült Államok vásárolt idén Oroszországtól? Ezzel csak a kisebbik baj az, hogy az ún. „whataboutism” tankönyvi példája, amiről nekem egy régi vicc poénja jut az eszembe: „Na de maguknál verik a négereket.”
Csakhogy a példa éppen arra egyértelmű bizonyíték, hogy semmi szükség nincs Putyin találkozóra és szívélyes, baráti kapcsolatokra ahhoz, hogy valaki akár uránt, vagy akár bármit vásároljon Oroszországtól. Az Egyesült Államok és sok más európai ország, akik fegyverrel, kiképzéssel és minden módon támogatják Ukrajnát, támadják, bírálják Oroszországot, a szankciók alá nem eső területeken gond nélkül kereskedhetnek Oroszországgal. Ez nem tilos és ehhez nem kell semmiféle szívességet tenni Oroszországnak, jó viszonyt sem kell velük ápolni, akár lehetnek kifejezetten ellenségesek is Oroszországgal. Egyedül egy feltétele van a kereskedésnek: fizetni kell az adott termékért. Oroszország ma nincs abban a helyzetben, hogy válogasson a vevők között, örül, ha vevőt talál a portékájára.
Tehát Szijjártó akaratlanul beismerte, hogy hazugság az a kormányzati kommunikációs elem, hogy a jó politikai kapcsolatok révén tudunk hozzájutni az energiához,, nukleáris fütőanyaghoz stb. Sem Orbán találkozóját, sem Szijjártó találkozóit Lavrovval és gyakori oroszországi látogatásait nem indokolja az, hogy mi továbbra is főleg az oroszoktól szerezzük be a földgáz- és kőolajszükségletünket, ráadásul jóval magasabb áron, mint sok ázsiai ország.
Szijjártó ezzel, nem először, nagy öngólt rúgott és hiteltelenítette a kormányzati kommunikációt a Kremllel fenntartott baráti kapcsolatok okáról.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. október 20-án.
