Az elmúlt napokban Szerbiában jártam Újvidéken, illetve Belgrádban, a Belgrade Security Conference rendezvényén, és ezt kihasználtam arra, hogy személyes benyomásokat szerezzek a szerbia fejleményekről. A legfontosabbakat – közkívánatra – megosztom itt kedves olvasóimmal.

1.) Legutóbb két éve jártam Belgrádban. Megdöbbentő volt számomra, hogy a politikai tájkép mennyire radkálisan megváltozott azóta. Szinte tektonikus változások álltak be a közvéleményben és a politikai rendszerben. Míg két éve a számunkra is ismerős politikai fásultság, kilátástalanság és reményvesztettség volt tapasztalható, addig mostanra megerősödött a változás reménye, a közélet galvanizálódott, a hatalom pedig pánikreakciókat mutat. Ugye ismerős ez valahonnan?
2.) Ez a változás egyértelműen az egyetemisták tömegmozgalmának és a több mint egy éve folyamatos tiltakozó akcióinak köszönhető. A korábban szilárdnak és elmozdíthatatlannak tartott hatalom megrendült, védekező pozícióba szorult. A diákok tüntetnek, menetelnek, akcióznak, egyértelműen ők diktálják a politikai menetrendet. Míg a korábbi ellenzéknek csak a nagyobb városokban volt bázisa, az egyetemisták mozgalma, a „mi gyerekeink” mindenütt, a kis falvakban, még a muszlim lakosság körében is népszerű.
3.) A diákok egyértelműen elutasítják az együttműködést a korábbi ellenzéki pártokkal. A konferencián meghallgathattam egy éles vitát az egyik diákvezér és két vezető ellenzéki politikus között. A diákok a korábbi ellenzéket diszkreditált, kollaboráns, lúzer társaságnak tartják, velük semmilyen szinten nem kívánnak együttműködni, amit a pártok nagyon rossz néven vesznek tőlük. Egyébként jelenleg a korábbi pártok egyike sem lépi át az 5 százalékos parlamenti küszöböt.
4.) A diákok előrehozott választásokat követelnek jövő tavasszal (egyébként csak 2027-ben lennének választások), azt állítják, hogy már meg is vannak a jelöltjeik, csak a neveket azért nem hozzák nyilvánosságra, mert tartanak a hatalom durva lejárató kampányától. Állításuk szerint csak olyan jelöltjeik vannak (ezt nem tudtam ellenőrzni), akik tiszták, nem diszkreditálódtak az elmúlt években, nem volt közülk a politikához, pártokhoz.
5.) A diákok kritikusak az EU-val szemben, az ellenzéki pártok ezért támadják őket. A diákok álláspontjában benne van a társadalom frusztrációja, ahogy a diákvezér fogalmazott, az EU nem is akar minket igazán. A frusztráció oka, hogy az EU nagyon kesztyűs kézzel bánt a Vucsics-rezsimmel, nagyon elnéző volt a demokrácia és a jogállamiság leépítése ügyében, nem érzik úgy, hogy a szerb társadalom oldalán állt volna.
6.) Az egyetemistáknak nincs írott programjuk, de vezetőik nyilatkozataiból kikövetkeztethető, hogy bár a támogatók összetételét tekintve népfrontos szervezett, széles társadalmi koalíció, mérsékelt jobbközép felfogást képviselnek, engedményeket téve például. Koszovó kérdésében a társadalom nacionalista érzelmeinek is.
7.) A hatalom reakciója minket nem lep meg. Erőteljes lejáratókampányt folytatnak a diákok ellen, akiket ügynököknek, megtévesztetteknek nevezik, akik idegen érdekeket képviselnek, az országot kiszolgáltatják a külföldieknek. Ami mindenképpen különbség, hogy sokkal durvább a rendőrségi fellépés, a fizikai megtorlás, könnygázzal, gumibottal támadnak gyakran a tüntetőkre, de őket már ezzel sem tudják megfélemlíteni.
8.) A hatalomnak itt is van egy ellenségnek kinevezett szomszédos országa: az ő esetükben ez Horvátország. Akit le akarnak járatni, azt gyanúba keverik, hogy horvát érdekeket szolgál, nota bene horvát ügynök stb.
9.) A szerb hatalom is Trump elnöktől várta az amerikai kapcsolatok radikális javulását (a Biden adminisztrációval nekik is sok bajuk volt) és most, hogy az amerika szankciók élesedtek és Szerbia vezető olajvállalata, a NIS nagyon hehéz helyzetbe jutott, érzékelhető a csalódás. Ők is felmentésre vártak a szankciók alól, de ezt nem kapták meg (volt, aki nekem azt mondta, hogy Orbánban is csalódtak, mert azt remélték, hogy a mentességet kilobbizza nekik Trump elnöknél).
10.) Független elemzők és ellenzéki politikusok, egyetemisták körében a magyar kormány megítélése is kedvezőtlen, főleg Orbán és Várhelyi miatt (nyilván Vucsics hívei körében ez másképpen van). Orbánt egyértelműen a Vucsics-barátság miatt utasítják el, Várhelyit pedig Orbán emberének tartják, aki felelős azért, hogy az EU Bizottság az ő bővítési biztossága idején nem lépett fel keményen a Vucsics-rezsimmel szemben.
11.) Láthatóan a független vagy éppen ellenzéki média Szerbiában erősebb állásokkal és befolyással rendelkezik, mint nálunk. A legnézettebb televízió az N1, ami nyiltan ellenzéki és a nyomtatott és elektronikus médiában is erős a kormánykritkus jelenlét.
Ez a gyors összegzése azoknak a legfontosabb, számunkra is hasznos tapasztalatoknak, amikre az elmúlt napokban Szerbiában szert tettem.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. november 19-én.