Szájer József négy évvel az emlékezetes brüsszeli ereszmutatványát követően újból a páston van. Ez alkalommal nem politikusként, hanem szakértő propagandistaként tért vissza. Visszatérését egy politikai pamflettel nyomatékosította, ami a Látószög nevű blogon olvasható.
Szájer az Európai Uniót a szuverenisták ismert retorikai eszközeivel ostorozza és bírálja, mert azért érveknek ezeket a minősítéseket nehéz lenne nevezni, a szuverenista propagandisták szótárából jól ismert Birodalomként, antidemokratikus intézményként bélyegzi meg, és azt a Fouchet-tervet idealizálja, amely a francia dominanciát volt hivatva intézményesíteni a korai közösségben és a maga korában sem nevezhető sikeresnek, mert egyetlen akkori tagállam sem fogadta el. Az integráció egészen más utat követett és ezeknek a vívmányoknak a tagadása egy retrográd, idejétmúlt, már korábban tévesnek bizonyult zsákutcát jelent.
Szájer írása és az a szerep, amit vélhetően a közeljövőben betölteni kíván, nem méltó ahhoz a Szájer Józsefhez, akinek komoly érdemei vannak az integráció és a magyar EU csatlakozás ügyében, aki a Magyar Országgyűlés Integrációs Bizottságának az elnöke is volt, részt vett a Konvent munkájában, tizenhat éven át az Európai Parlament legnagyobb európa-párti frakciójának, az EPP-nek a tagja, hosszú időn keresztül az egyik vezetője volt. Úgy tűnik, hogy ő most mindazt, amire éppenséggel büszke lehetne, a kukába dobja, egy nagy zárójelbe teszi és beáll az európai integráció sírásói közé. Kár érte. Ennek a pályaívnek nem így kellene befejeződnie.
Másfelől Szájer hadrendbe állítása rámutat a FIDESZ súlyos káderhiányára. A fogyatkozó, intellektuálisan eddig sem túl erős gárdának minden hadra fogható emberre szüksége van. Az persze kérdéses, hogy Szájernek miért volt erre szüksége!
