Nicsak, megint felbukkant a Parlament napirendjén Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálása.
Ha hihetünk az Országgyűlés napirendtervezetének (bár eddig már többször becsapott minket, hiszen ez már szerepelt az őszi ülésszakon is, majd március 30-ára már a szavazás is ki volt tűzve, mégsem történt meg), akkor a jövő héten kezdődő rendkívüli ülésszak napirendjén szerepel Svédország NATO-csatlakozásának ratifikációja.
Orbán Viktor azzal indokolta a halogatást, hogy nem akar politikai konfliktusokat importálni a NATO-ba. Ezek szerint most mégis akar? Vagy az Orbán szerint a két ország közötti „borzasztóan rossz politikai kapcsolatok” egycsapásra megjavultak? Aligha erről van szó.
A magyar kormányra nagy nyomás nehezedik a ratifikáció halogatása miatt, a zsarolással elérni kívánt célok nem teljesültek, ennek a magatartásnak a költsége viszont nagyon magas, ráadásul a törökök is hajlanak a júliusi vilniusi csúcs előtt a ratifikációra, ezért Szijjártóék is kénytelenek bevonni a lobogót.
Ez a történet állatorvosi lóként mutatja a voluntarista, erőfitogtató, dilettáns külpolitika értelmetlenségét és kártékonyságát. Ezzel a magatartással a kormány teljesen nevetségessé tette magát, két fontos partnerünket (finneket és a svédeket) fordított velünk szemben, az egész NATO-közösséget (minusz Törökország) ellenünk hangolta, és semmit nem ért el vele, hanem kénytelen szégyenkezve, megalázva utolsóként vagy utolsóelőttiként beállni a sorba, miközben sokat nyerhetett volna azzal, ha az elsők között teszi ezt meg.
Damage is done – a kár megtörtént és már nem helyrehozható, maximum mérsékelhető, de erre sem látszik készség és akarat. Ezt a történetet majd elrettentő példaként fogják tanítani a jövő külpolitikusainak.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. június 15-én.
