Nekünk Mohács kell? Mire gondolhatott a szónok?
Orbán Viktor a Széll Kálmán Alapítvány karácsonyi vacsoráján nagyívű beszédet tartott, amiről a nagyérdemű a kis Orbán (Balázs) beszámolója alapján értesülhetett. A beszéd első ránézésre képtelenségek, zavaros állítások és valótlanságok strukturálatlan halmaza. Érdemes azonban vetni rá egy második pillantást is, mert „őrült beszéd, de van benne rendszer”.
Legfőbb üzenete, hogy a blokkosodás rossz nekünk, mert mi az egyik blokk perifériájára kerülünk, eljelentéktelenedünk és nem tudunk kitörni a közepes fejlettség csapdájából. A megoldás az, ha nemet mondunk a blokkosodásra, és az összekapcsolódást képviseljük a blokkosodás világában. Ennek a látszólag értelmetlen szófüzérnek van kibontható értelmes magva. Lépjünk ki az Egyesült Államok által vezetett nyugati blokkból, legyünk semlegesek, el nem kötelezettek, és akkor jókora hasznot húzhatunk ebből a képzeletbeli összekapcsolódási pozícióból.
Ha megtennénk, amit a szónok burkoltan javasol, annak tragikus következményei lennének ránk nézve. A kollektív Nyugathoz fűződő kapcsolatainkon lazítani akkor, amikor a magyar gazdaság 85 százaléka ehhez a világhoz köt minket, gazdaságilag öngyilkosássággal ér fel. Láttuk, hogy a Keleti Nyitás politikája milyen csúfos kudarccal végződött. De ennek még a gazdaságinál is súlyosabb biztonságpolitikai következményei lennének. Most, amikor az európai biztonsági architektúra megbomlott, egy veszélyes agresszor fenyeget mindannyiunkat, kilépni a biztonságot jelentő védőernyő alól megbocsáthatatlan felelőtlenség lenne. Épp akkor, amikor a semleges Finnország és Svédország mindent megtesz azért, hogy a közös biztonsági védernyő alá bekerüljön, elképesztő felelőtlenség azzal a gondolattal játszani, hogy nekünk ebből ki kellene lépnünk.
Nem kevésbé ijesztő az a felvetés, hogy a szónok hazánkat regionális középhatalommá kívánja tenni. Ezzel csak a kisebbik baj az, hogy teljesen irreális. A térségünkből erre a szerepre egyedül Lengyelországnak van reáls esélye, még Románia sem rendelkezik az ehhez szükséges kellékekkel, mi pedig egyáltalán nem. Sem hazánk mérete, gazdasági teljesítménye, katonai ereje és főleg az ország presztizse, elismertsége nem teszi alkalmassá erre a szerepre. Ez a törekvés csak arra jó, hogy növelje a velünk szemben amúgyis meglévő ellenszenvet, gyanakvást szomszédaink körében és elszigeteljen, a térség bajkeverő szereplőjének mutasson be minket.
Az is elgondolkodtató, amikor az ország ilyen súlyos helyzetben van, az Európai Unió beteg embere a legmagasabb inflációval, a romló termelékenységgel és versenyképességgel (tényleges helyzetünket Matolcsy György emlékezetes beszéde elég pontosan írja le), akkor az ország vezetője, aki kiemelt felelősséget visel ezért a helyzetért, látványosan menekül a valóság elől, geopolitikai ábrándokat kerget, valóságtagadó fantáziavilágban keresi a megoldást. Miközben jogos elvárás lenne, hogy bemutassa realista terveit az ország súlyos problémáinak kezelésére, délibábokat kerget. Egyszerre érti reménytelenül félre a minket körülvevő világot, a fenyegető veszélyeket és saját szerepét.
Maradt-e még bárki a közelében, aki figyelmeztetné erre és ráébresztené a keserű valóságra, aminek az enyhítését sokan még mindig tőle várják? A kérdés költői. Talán mégis Adynak volt igaza, amikor azt írta, hogy nekünk Mohács kell?
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. január 8-án.