Nem vitás, hogy a mostani szászországi és türingiai választások a (nem csak a szélsőjobboldali, hanem a szélsőbaloldali) szélsőségek előretöréséről szóltak. Mivel ez Európa legjelentősebb országában történt, jogos az a figyelem és aggodalom, amit ez a jelenség kiváltott.
Mindezzel együtt óvnék attól, hogy túlzásokba essünk. Egyesek már weimarizálódást és egy esetleges náci hatalomátvétel esélyét vizionálják. A minőségi nemzetközi sajtó is hajlik a leegyszerűsítésre és a túlzásokra ebben az ügyben. Épp elég aggasztó, ami van, nem szükséges ezt még sokszorosra felnagyítani.
Lássuk tehát a tényeket. Tartományi választásokat tartottak két kicsi keleti tartományban: Szászországban és Türingiában. Türingiában a szélsőjobboldali AfD nyerte a választásokat 32,8 százalékos eredménnyel és a szélsőbaloldali BSW is 15,8 százalékot kapott. Ez bizony már közel van az 50 százalékhoz. Szászországban valamivel jobb a helyzet, mert itt szűk margóval a CDU nyert, de az AfD is 30,6 százalékot kapott, és a BSW-nek is jutott 11,8 százalék, tehát a szélsőséges pártok itt is 40 százalék fölötti eredményt értek el. A legközelebbi brandenburgi választáson is jó eredményekre számíthatnak ezek a pártok.
Ami ebből egyértelműen levonható következtetés, az elsősorban a keleti tartományokra vonatkozik. Itt a nyugati demokratikus pártok soha nem voltak olyan erősek, mint az ország nyugati részében, nem tudtak igazán mély gyökereket ereszteni és a keleti országrész kommunista múltjának is hosszú az árnyéka. Ezt korábban sikeresen konszolidálta a nyugati többség. Amíg az ország egészének jól ment, a populista tendenciák keleten is csak kis mértékben jutottak felszínre. A polikrízis, ami egész Európában gondot okoz a liberális demokrácia főáramú pártjainak, Németországban ezt még tetézi a gazdaság stagnálása, a belpolitika sok bizonytalansága és a migrációs hátterű terrorista merényletek elszaporodása, mindez termékeny táptalaj a populista kufárok számára. Mostanra a keleti tartományok politikai mintázata közel került a korábbi sorstársak, a keleti tömb átmeneti országainak mintázatához.
Ebben a térségben már jóideje jelentős erőnek számítanak a populista pártok. Lengyelországban a PiS, Csehországban az Ano (Babis pártja), Szlovákiában több párt is, de elsősorban a Smer (Fico pártja), Magyarországon a Fidesz, Szlovéniában az SDS, Horvátországban a HDZS, a Balkán többi országában szinte minden párt különböző mértékben populista. Innen nézve nincs min meglepődni a keleti tartományokban tapasztalható populista hullámon. Inkább az a különös, hogy korábban ezek nem voltak erősek, de ez magyarázható azzal a pénzesővel, ami sokáig enyhítette a keleti tartományok veszteseinek fájdalmát.
Lehet-e levonni általános következtetést Németországra vonatkozóan a két tartományi választásból? Bár csábító a lehetőség, egyben nagyon félrevezető is. A két tartomány összlakossága 6,1 millió fő, Németország lakosságának 7,3 százaléka. Az általános helyzetre sokkal inkább érvényes mutató a legutóbbi EP választás. Bár ez is jelzi a populizmus és a szélsőségek erősödését, korántsem olyan átütő, mint a keleti tartományokban. Idén júniusban az EP választásokon az AfD 15,9 százalékot ért el, míg a BSW 6,2 százalékot. Ezek is magas értékek, az AfD esetében éppenséggel 4,9 százalékos az emelkedés a 2019-es választási eredményhez képest, de még nem utal arra, hogy az AfD a közeljövőben az ország meghatározó pártjává válna. Björn Höcke, a türingiai AfD szélsőséges vezetője (akit már jogerősen is elítéltek náci jelszavak használata miatt) is arról beszél, hogy ők nem a következő, hanem az azt követő választásra készülnek.
A keleti tartományokban megfigyelhető trend komoly figyelmeztetés a főáram pártjai számára, de arról azért nincs szó, hogy Németország a közeljövőben a populisták zsákmánya lenne. Mert az tényleg nagy baj lenne – és nem csak Németországnak, hanem egész Európának.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. szeptember 3-án.