Három éve ezen a napon arra riadtunk fel, hogy Putyin elnök utasítására az orosz hadsereg teljeskörű, aljas, kiprovokálatlan támadást intézett a független és szuverén Ukrajna ellen. A támadás nyilvánvaló célja a törvényes vezetés megdöntése és egy orosz ellenőrzés alatt álló vazallus bábállam, amolyan második Belarusz létrehozása Ukrajnában.
Ezt a célt eufemisztikusan úgy nevezték, hogy Ukrajnát „nácítlanítani” kell (a Wagner Csoporttal? nevetséges) és demilitarizálni, azaz lefegyverezni, hogy soha többé ne legyen módja kiszabadulni az orosz medve öleléséből.
Az ukrán hadsereg és társadalom, élén Zelenszkij elnökkel, csodálatraméltó hősiességet tanúsítva megállította a túlerőben lévő, hódító hadsereget. Emlékezetes, hogy amikor Zelenszkij elnöknek felajánlották, hogy kimenekítik Kijevből, akkor azt mondta: nem fuvarra van szüksége, hanem munícióra. Az ő helytállása és bátorsága erőt adott az ellenállásnak.
A háború három nehéz, sok áldozattal járó, küzdelmes éve után félő, hogy az ukrán nép aljas nagyhatalmi alkuk áldozata lesz. Amit nem tudtak elérni a hódítók a harctéren, azt most szeretnék megkapni a tárgyalóasztalnál, és sajnos vannak olyanok, akik ebben készségesen segítenének a hódítóknak.
Ennek a háborúnak az erkölcsi győztese Ukrajna és azok, akik támogatták őket ebben a küzdelemben, bármi is lesz a háború vége. Akik pedig elárulták Ukrajnát, nehezítették a védekezését, egyúttal Európa biztonságát is aláásták, azokról nem csak az erkölcs és tisztesség, hanem a történelem is kemény ítéletet mond.
Reménykedjünk, hogy az európai vezetők felnőnek a feladathoz, a kihívás nagyságához és nem hagyják azt a becstelenséget, amit a Nyugat árulói forgatnak a fejükben. Dicsőség Ukrajnának!
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. február 24-én.
