Mi lenne akkor, ha…
Itthon kormánypárti médiamunkások, elemzők részéről gyakran elhangzik, hogy Ukrajnának békét kell kötnie, akár azon az áron is, hogy elfogadja az invázió során az oroszok által elfoglalt területek elvesztését. Még Kissingerre is szokás hivatkozni, aki persze nem ezt mondta (hanem azt, hogy egy ponton túl érdemes mérlegelni a 2014-ben – és nem a most! – elvesztett területek feladását a békéért cserében).
Nagyon hasonló gondolatmenetet adott elő Orbán Viktor a most pénteki szokásos Kossuth Rádiós adásban: „A békét kellene finanszíroznunk, nem a háborút.” … „A magyar kormány az egyetlen, amely arról beszél, hogy a békét kellene finanszírozni, nem a háborút. Senkinek nem érdeke, hogy egész Európa tönkremenjen. Szerintem másként kell gondolkodnunk az orosz–ukrán háborúról.” Bár ő részleteiben nem fejti ki, de a gondolatmenet logikája egyértelmű: nem kellene tovább támogatni Ukrajnát, akkor az nem lenne képes folytatni a háborút és kényetelen lenne beletörődni a harctéren kialakult igazságtalan helyzet elfogadásába (magyarul az ország területei 20 százalékának elveszítésébe).
Mi magyarok értjük igazán, hogy mennyire erkölcstelen és elfogadhatatlan ez az álláspont, a súlyos geopolitikai következményektől függetlenül is.
A helyzet jobb megértéséhez egy gondolatkísérletet ajánlok Olvasóimnak. Közismert, hogy az első világháborút követően Románia eredetileg a határait egészen a Tisza vonaláig szerette volna kitolni, azaz az egész Tiszántúlt Debrecennel együtt Romániához csatolni. Ezt a mohóságot a győztes hatalmak is visszautasították.
Mi lenne akkor, ha egy majdani képzeletbeli román vezetés felmelegítené ezt az elutasított területi követelést, és katonai eszközökkel kívánna ennek érvényt szerezni? Természetes, hogy ez elfogadhatatlan számunkra és küzdenénk ellene, védenénk a területeinket, egyben számítanánk is arra, hogy a világ nem az agresszort támogatja, hanem a megtámadott áldozat oldalára áll. És akkor az egyik szomszédunk azt mondaná, hogy ne támogassuk Magyarország jogos honvédő háborúját, mert ezzel csak elhúzódik a háború, inkább gyakoroljunk nyomást rájuk a béke érdekében, azaz fogadják el az új határokat a Tisza-mentén, adják fel területük 25 százalékát és legyen végre béke. Nem tekintenénk ezt aljas árulásnak? Dehogynem.
Szerintem érdemes így gondolkodnunk Ukrajna honvédő háborújáról. Nagy baj, hogy a miniszterelnökünk erről egészen másképp gondolkodik.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. június 11-én.