Halász János nyújtotta be az ún. átláthatósági törvényjavaslatot, aminek a nyilvánvaló célja a független média és a civil társadalom megfélemlítése, ellehetetlenítése. Ehhez a szégyenletes törvényjavaslathoz Halász János adta a nevét.
A törvényjavaslat egészen bizonyosan nem az ő ötlete, a szöveget sem ő írta, valószínűleg csak tegnap hajnalban, röviddel a nyilvánosságra hozatal előtt ismerte meg a tartalmát. Ha egyáltalán.
Tiltakozhatott volna, hogy ez nem az ő álláspontja, hogy ehhez neki semmi köze nincs, de nem tette, mert már nincs személyisége, nincs önálló akarata. Ő egy bármikor kicserélhető végrehajtó bábja az elnyomó rendszernek, nem azért tartják, hogy erkölcsi skrupulusai legyenek. És már nincsenek is. Bizonyos értelemben maga is áldozat, miközben persze bűnös tettestárs. Már nincs szemernyi autonómiája sem.
Sajnálom őt, de nem mentem fel. Ismertem őt még abból az időből, amikor még ő is SZDSZ-es volt. Interjút is adtam neki az akkoriban igen népszerű Szól a rádiónak.
Halász nem született gazember, nem egy III. Richárd, aki elhatározta, hogy gazember lesz. Inkább illik rá Hannah Arendt meghatározása a Gonosz banalitásáról. Arendt Eichmann kapcsán beszél arról, hogy a Harmadik Birodalom legnagyobb gonosztevői között is akadtak szép számmal olyanok, akik nem diabolikus személyiségek és nem alkati bűnőzők, hanem átlagos kispolgárok voltak. Többen közülük példás családapák, kötelességtudó kistisztviselők, rendpárti kispolgárok voltak, akiket a rendszer tett gonosztevővé, ők voltak az ún. Schreibtischmörderek, íróasztali gyilkosok. Egy pofont nem tudtak volna lekeverni senkinek, de gondolkodás nélkül írtak alá végzéseket és határozatokat tízezrek haláltáborokba küldéséről.
Ma nálunk is sokan vannak ilyenek: egykor rendes emberek, akik a rendszer hatására váltak tettestárssá, akaratnélküli, autonómia nélküli NER-cselédekké, akik vakon végre hajtják a központi akaratot.
Szánom őket, de nem mentem fel, még akkor sem, ha tudom, hogy valamilyen szinten ők nemcsak tettesek, hanem áldozatok is. A becstelenségre akkor sincs felmentés.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 15-én.