Tanulságos olvasmány a Telex által közölt beszámoló az Igazságügyi minisztériumi tisztviselők Völner-Schadl-ügyben tett tanúvallomásairól. A tanúk azt mesélik el, hogyan zajlott a végrehajtói pályázatok elbírálása és abban milyen gyalázatos szerepet játszott Völner Pál államtitkár és Schadl György, a két sokat próbált fehérgalléros bűnöző. A bírálóbizottság ülésére ki-bejárkáltak, papircetlin, a mobil képernyőjén mutogatták, hogy „kinek kell nyerni” a pályázaton. Legtöbbször olyannak, aki egyébként gyengén szerepelt a pályázaton. A megfélemlített tisztviselők szégyenkezve asszisztáltak ehhez a bűncselekménysorozathoz.
Ezeket a vallomásokat olvasva egy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy hazánk lett az Unió legkorruptabb országa. Ilyen nyíltan és szemérmetlenül még a Balkánon sem szokásos a korrupció, ráadásul mindez az igazságügyi minisztériumban történt, amelynek legfőbb feladata lenne a törvényesség feletti őrködés.
Tőlünk nyugatra nincs ország, ahol a helyén maradhatna az a miniszter, akinek a minisztériumában a helyettesének az irányításával éveken át ilyen üzelmek folytak. Az erkölcsi integritásra kényesebb országokban (például az északi országokban) már az egész kormány is belebukna egy ilyen történetbe. Nálunk az államtitkár még mindig szabadlábon van és abban reménykedik, hogy az eddig fel nem adott magas beosztású bűntársai kimentik őt, a miniszterasszony is a helyén van, és még arra a kérdésre sem hajlandó válaszolni, hogy ismerte-e, találkozott-e Schadl Györggyel, és valóban azt ígérte-e neki, hogy „lepattintja” az okvetetlenkedőket.
Ha ez igaz, akkor az már a bűnpártolás kategóriája, ami már egy igazságügyi minisztertől különösen megbocsáthatatlan.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. február 3-án.