Szögezzük le, hogy Orbán Viktornak is joga van pihenni, telelni, nyaralni, a családjával tölteni két hetet. Ezzel tehát önmagában nem is lenne baj. Ez a mostani indiai pihenés mégis kiverte a biztosítékot. Mi is ezzel a baj?
Először is: a titkolózás és sunnyogás. Ha az indiai újságok nem leplezték volna le, akkor mi most nem is tudnánk arról, hogy a miniszterelnök ezekben a baljós időkben éppen hol tuktukozik.
A demokratikus berendezkedés egyik fontos kelléke, a bizalom alapja a transzparencia. Az állampolgároknak joguk van tudni, hogy a vezetőik éppen mikor, meddig és hol töltik a szabadságukat. Akkor érezhetik magukat biztonságban, ha tudják, hogy a vezetők mikor vannak a helyükön, és ha nincsenek ott, akkor ki helyettesíti őket és meddig. Minél kevésbé demokratikus a rendszer, annál inkább titkolja ezeket az adatokat is. A tekintélyuralmi és dikatórikus rendszerek abból indulnak ki, hogy az állampolgárnak ehhez semmi köze, mert itt nem ők számoltatják el a vezetőket, mint a dekadens liberális demokráciákban, hanem a vezetők az állampolgárokat.
Másodszor: a hazugság. Még a két ünnep között is az volt az üzenet, hogy „Meló van”, „A munka ilyenkor sem áll le” stb. A tekintélyuralmi rendszerek sajátossága, hogy azt akarják elhitetni az alattvalókkal, hogy a vezetőik szüntelenül, megállás nélkül, éjjel-nappal értük dolgoznak. Azt hazudják, hogy nincs egy perc pihenés sem, mindig a köz javán munkálkodnak. Sztálin alatt a Kreml ablakai éjszaka is fényárban úsztak, hogy az állampolgárok azt higgyék, a nagy Sztálin még most is értük dolgozik. Mi persze Gyilasz könyvéből tudjuk, hogy leginkább visszataszító tivornyákat tartott az esti órákban.
Harmadszor: a luxus fitogtatása. Amikor az emberek 40 százalékának még egy százezer forintos extrakiadás is megoldhatatlan kihívás, amikor a közszolgáltatások (egészségügy, oktatás, közlekedés stb.) a szétesés határán vannak, amikor az ország gazdasága recesszióba süllyed, a személyes fogyasztás tekintetében az EU-n belül az utolsó helyen állunk, akkor a vezetőnek érdemes önmérsékletet mutatni és nem olyan helyen tölteni a szabadságát, ami a polgárok milliói számára az elérhetetlen álom kategóriáját jelenti. Ezt valamikor a Fidesz is értette, amikor Medgyessy Pétert a kubai utazása kapcsán durván támadta. Azóta a hatalom alaposan megrontotta őket.
Negyedszer: háborús vészhelyzet. Több mint két éve háborús vészhelyzet van, az elmúlt időszakban folyamatosan azzal riogatták a polgárokat, hogy mindjárt kitör a harmadik világháború, már a világháború előszobájában vagyunk, mostanában ehhez hozzátették, hogy Trump hivatalba lépéséig terjedő két hónap a legveszélyesebb időszak, most eszkalálódhat a háború igazán stb. Ebben a vészterhes, baljós időszakban fogja magát a miniszterelnök, és két hétre magára hagyja a háborús vészhelyzetben rettegő honfitársait. Ez sem vall nagy felelősségérzetre. Vagy pedig nyilt beismerése annak, hogy a háborús riogatás ócska kommunikációs trükk, politikai termék csupán.
És végül ötödször: a költségek. A miniszterelnök magát vagyontalannak mondja, de tudjuk, hogy már csak a hivatalos fizetéséből is megengedhet magának egy két hetes – akár indiai – üdülést is. A jó barátság alapja azonban a pontos elszámolás. Tartozik azzal az adófizetőknek, hogy átlátható módon elszámol az utazás költségeivel. Mennyibe került és ki fizette ezt a telelést?
Nos, csupán ennyi a probléma a miniszterelnök indiai utazásával. Ha mindezektől a szempontoktól eltekintünk, akkor tényleg teljesen renben van, nincs itt semmi látnivaló, lehet tovább menni.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. január 7-én.