Na nem a slamasztikából, hanem az Európai Unióból. Ha csak a mostani hét eseményeit nézzük, szomorú kép rajzolódik ki elénk.
A héten az EU döntött újabb 35 milliárd eurós támogatásról Ukrajna számára, a magyar kormányt megkerülve. Az Európai Parlamentben megint hangsúlyosan felvetődött Magyarország kizárásának ötlete a schengeni övezetből (nyolc ország már korábban szigorú vizsgálatot követelt a nemzeti kártya orosz és belarusz állampolgárokra történő kiterjesztése miatt, más szakértők is folymatosan feszegetik ezt az érthetetlen lépést), az EP egy Ukrajnáról szóló határozatában több ponton is keményen bírálta a magyar kormányt, a magyarországi elnökségi rendezvényeken, például a héten megtartott Közlekedési Tanács ülésén, a tagállamok magasszintű képviselői csak foghíjasan jelennek meg, ha egyáltalán azokat egyáltalán itt tartják meg, Ursula von der Leyen az árvíz általa sújtott és az EU támogatására jogosult országok közül kihagyta Magyarországot stb. (Ez utóbbi még bizonytalan – u7szerk.)
A magyar kormány is alaposan hozzájárult a lassú kisodródáshoz a héten. Szijjártó Péter Kirgizisztánban járt és kijelentette, hogy Brüsszel a veszélyt, Biskek a biztonságot jelenti a migrációban, majd itthon a magyar-orosz üzleti fórumot elnökölte (miért volt olyan sürgető ezt most az EU soros elnökség idején megrendezni?), és nemzeti érdeknek nevezte a szoros magyar-orosz kapcsolatokat, majd egy újabb orosz miniszterrel parolázott Budapesten (ezúttal az orosz egészségügyi miniszter volt a partnere); Orbán Viktor szerint pedig ha Brüsszel segítségére várnánk az árvízi védekezésben, akkor nyakig állnánk a vízben és nem koldulunk a brüsszeli támogatásért.
Én néhány hónapja még jóhiszeműen azt reméltem, és erről itt is írtam, az elektronikus médiában is többször beszéltem, hogy a soros elnökségünk alatt a kormány remélhetőleg törekedni fog a feszült és konfliktusos viszony javítására az európai intézményekkel és a tagállamokkal. Sajnos ennek pont az ellenkezője következett be és semmi nem utal arra, hogy a hátralévő három hónapban bármi is változzék. Fél lábbal már kívül vagyunk, csak nehogy a másik lábunk is átlépje a küszöböt.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. szeptember 22-én.