Akik mindenképpen racionális okot kerestek Trump elnök külpolitikája, azon belül Oroszország politikája mögött, azok előszeretettel emlegették a fordított Kissinger triangle diplomacy-t, alapvetően félreértve az eredetit is. Kissinger ugyanis nem Kínát akarta leválasztani a Szovjetunióról, erre semmi szükség nem volt, mert rendkívül feszült volt a szovjet-kínai viszony (1969-ben súlyos fegyveres összecsapások is voltak kínai és szovjet erők között az Usszuri folyó mentén, amelyek csak azért álltak le, mert a szovjet vezetés nukleáris csapással fenyegette meg Kínát), hanem a két Amerikával nagyon ellenséges ország közül az egyikkel kívánta konszolidálni a kapcsolatokat, ezzel biztosítani, hogy az Egyesült Államoknak csak egyetlen, nevezetesen a szovjet fenyegetéssel kelljen szembenéznie.
Már sokat írtam, beszéltem, nyilatkoztam arról, hogy miért teljesen esélytelen a Putyin-rezsim leválasztása Kínáról, hiszen a reszim túlélését már csak Kína tudja biztosítani (egy majdani demokratikus, nyugatbarát Oroszország esetében ez egyébként egy értelmes stratégia lehet), jelenleg Oroszország már Kína kliensállama lett.
Az összes naiv képzelgőnek csattanós választ adott előbb Hszi Csin Ping kínai elnök, majd pedig Putyin elnök. Hszi elnök kijelentette, hogy a kínai-orosz kapcsolat a világ legstabilabb nagyhatalmi szövetsége. Majd Putyin elnök bejelentette, hogy a jövő héten Pekingbe látogat. A pekingi Győzelmi napi ünnepségen egyébként ott lesz egy másik címeres jóbarát, Kim Dzsong Un, de még Narendra Modi indiai miniszterelnök is, aki 2018 óta, a feszült indiai-kínai viszony miatt nem járt Kínában.
A Trump-adminisztráció újabb nagy külpolitikai „sikere”, hogy a Kína ellensúlyát jelentő fontos szövetséges Indiát sikerült Kína ölelő karjaiba lökni. Ezek súlyos figyelmeztető jelek, remélhetőleg a republikánusk között lesznek olyanok, akik ezt helyesen értelmezik és korrigálják ezeket a ballépéseket.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. augusztus 28-án.
