Bashar al-Aszad, Szíria véreskezű diktátora huszonnégy év rémuralom után végre most megbukott, és Damaszkuszból menekülni kényszerült. Hollétéről nincs hiteles információ. Ez mindenképpen örömhír, hiszen egy súlyos – többek között emberiesség elleni és háborús – bűnöket elkövető diktátorral kevesebb van hatalmon, aki ráadásul a Gonosz tengelyének, Oroszországnak és Iránnak is a hű szövetségese és kitartottja volt. Ezt joggal ünnepli most Damaszkusz népe és a szabad világ.
Az örömbe azonban nem kevés üröm is vegyül. Legyőzői között ugyanis szép számmal vannak olyanok, akik nem a liberális demokrácia és a jogállamiság gáncsnélküli lovagjai. Ez elsősorban a lázadók fő erejét adó HTS (Hayyat Tahrir al-Sham) nevű terrorszervezetre vonatkozik, amelyik korábban az Al-Kaida része volt és az Iszlám Állam oldalán is harcolt és nem kevés háborús bűncselekményt követett el.
Ma még nem tudjuk, hogy milyen jövő vár Szíriára. Nehéz abban hinni, hogy kiépül a Westminster tipusú liberális demokrácia rövid távon. A HTS vezetője egy iszlám kalifátus létrejöttéről beszél, amivel kapcsolatban vannak megalapozott aggodalmak. Könnyen lehet, hogy Szíria továbbra is egy Líbiához hasonló „bukott állam” marad, polgárháborús viszonyokkal, belső zűrzavarral. Valami hasonló, ami hosszú időn át Irakot is jellemezte a diktátorának bukása után.
Most azonban ne károgjunk még, hátha a dolgok menete mégsem a legrosszabb és egyben az elég valószínű forgatókönyvek alapján valósul meg.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. december 8-án.
