Ez a kép virálisan gyorsan terjedt itthon és a nemzetközi sajtóban is, és sokan a strasbourgi vita egyik legfontosabb mozzanatának tartják. A jelenet Magyar Péter jó ütemérzékéről, médiaérzékenységéről, marketing tehetségéről árulkodik. Nyilvánvaló, hogy ez nem egy spontán ötlet volt részéről, hanem megtervezte előre, felépítette és a kivitelezés is a terveknek megfelelő volt.
Láthatólag Orbán Viktort a gesztus nagyon meglepte, elbizonytalanította, és emiatt a képen alárendelt helyzetbe került. Az nem vitás, hogy ha tehette volna, nem fogadja el a felé nyújtott kezet. De rövid bizonytalankodás után azt is felmérte, hogy míg az elutasítás az elvadult hazai viszonyok között és a hívei körben semmiféle felháborodást nem váltana ki, az európai színtéren ennek rendkívül negatív lenne a fogadtatása. Az európai politikai kultúrában ugyanis a riválisok ellenfélnek és nem gyűlölt ellenségnek tekintik egymást. Bár sokszor keményen összecsapnak, de a civilizált viselkedés szabályait betartják. Ettől mi sajnos nagyon messzire kerültünk.
Amíg mindez átfutott Orbán Viktor agyán, és végül úgy döntött, hogy kezet fog Magyar Péterrel, máris ütemet veszített és alárendelt pozícióba került. Magyar Péter áll a képen, mintegy fölé magasodik (pedig egyáltalán nem magas), arckifejezése magabiztos, kicsit fölényes, Orbán viszont meglepett, kényszeredett, bizonytalan arckifejezéssel, félig ülve fogadja el a felé nyújtott kezet. A jelenetet Orbán biztosan szeretné elfeledni, a képet pedig kitörölni az emlékezetéből és mindenhonnan.
Ebben a jelenetben Magyar egyértelműen Orbán fölé kerekedett és ez szimbolikusan azt üzeni, hogy a berozsdásodott, csikorgó NER-gépezet a váratlan, innovatív, kreatív ötletekkel zavarba hozható, defenzívába kényszeríthető. Ha ezen a téren nem tud megújulni a NER, akkor igaza lesz Magyar beszéde zárómondatának, miszerint: „Mindketten tudjuk (mármint Magyar és Orbán), hogy vége van”. Legalábbis a végéhez közeledik.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. október 12-én.
