A Visegrádi Együttműködés túlélte a tegnapi csúcstalálkozót.
A szakértők körében régóta találgatják, hogy Visegrád halottnak, vagy csak tetszhalottnak vagy agonizáló, de még élő együttműködésnek tekinthető-e . Egyesek a tegnapi csúcstalálozótól a sírbatételt várták. Petr Fiala is úgy nyilatkozott előzetesen, hogy most eldöl a V4 sorsa. Nem titok, hogy ő már nem sok értelmét látja ennek az együttműködésnek.
Szerencsére a találkozó végén a résztvevők – eltérő meggyőződéssel – mind azt mondták, hogy Visegrád él, most még él. Orbán ezt határozottan állította, Fico is sikerről beszélt, Tusk és Fiala visszafogottan nyilatkozott az együttműködés jövőjéről.
A Visegrádi Együttműködés a magyar külpolitika elmúlt harmincöt évének egyetlen igazán sikeres és fontos kezdeményezése. Antall József és Jeszenszky Géza érdeme, hogy létrejött, és most Orbán Viktor „érdeme” nagyrészt, hogy a sír szélére került. Jó lenne megőrizni a jövő számára, mert komoly potenciál van benne minden résztvevő ország számára. Nagy hiba lenne a fürdővízzel kiönteni a gyereket. Ezt az Együttműködést most hibernálni kell vagy alapjáraton működtetni abban a reményben, hogy jönnek még jobb idők, Magyarország és Szlovákia is képes lesz egyszer az európai elvek alapján együttműködni a többiekkel.
A tegnapi csúcs ezt a reményt szerencsére még nem oltotta ki. A mai zord időkben már ennek is örülni kell.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. február 28-án.