Néhány gondolat valakitől, aki most még, könnyen lehet, hogy utoljára, a Momentumra szavazott, már nem hitből és meggyőződésből, hanem irracionális reménykedésből és együttérzésből. Ha a Momentum nem lesz képes gyökeres megújulásra, akkor ezután bizonyosan kevesen tartanak ki mellette és már én sem leszek közöttük.
A Momentum volt az a párt, ami úgy indult, ahogy egy új politikai erőnek indulnia kell, mintaszerűen, ahogy a politológiai szakkönyvek egy új párt indulását javasolják. Megragadta a momentumot, egy aktuális, a közéletet foglalkoztató, kontroverzális kérdésben, de a társadalom többségét maga mögött tudva, egy merész és sikeres akcióval egy csapásra felhelyezte magát a politikai térképre. Ez volt a NOlimpia népszavazási ügye. A már akkor is fásult, enervált, innovációra képtelen ellenzéki pártok közé új szint, lendületet és a fiatalság üde frissességét hozta el. Ez volt az az értékes induló tőke, amit mára már teljesen elherdált.
Azt ígérte, hogy megújítja a politikát, friss levegőt hoz magával a NER áporodott éterébe. A Momenetumnak tehát megvolt a momentuma, azt jókor és jól ragadta meg, még a neve is vonzó, trendi név volt. Egy igazi nagy ígéret volt, ami sajnos beváltatlan maradt.
Hol ment félre? Ehhez szeretnék néhány rögtönzött adalékkal szolgálni.
1.) A Momentum (akárcsak korábban a Fidesz) generációs pártként indult. Ezzel az első időben nem is volt semmi baj, de míg a Fidesz elég hamar rájött, hogy ez behatárolja a lehetőségeit, a Momentum a mai napig nem tudott ettől a korláttól igazából megszabadulni .
2.) Valószínűleg ez nem volt tudatos, de a külvilág szemében az indulás pillanatától kezdve elitista pártnak tűnt, privilegizált helyzetű fiatalok politikai vállalkozásának és nem látszott erős akarat és törekvés arra, hogy ettől az elitista jellegtől megszabaduljanak.
3.) Bár többször elhangzott, hogy „le kell menni vidékre” és vidéken is voltak szervezeteik, még polgármestereik is vannak, mégis a közvélemény szemében ez egy tipikus főváros párt maradt (bár most még itt sem sikerült bekerülni a közgyűlésbe, míg néhány megyei közgyűlésben viszont jelen vannak a képviselői), és csak kampányszerű törekvés volt az országos jelleg megerősítésére. Még nyelvileg is fontos és a viszonyt kifejezte, hogy azt mondták: „le kell menni vidékre”, egyfajta leereszkedő paternalizmus a vidéki Magyarországgal szemben. Ez a fővárosi jelleg a vezetés összetételében is meghatározó volt.
4.) Problematikus volt a tisztázatlan viszony az óbaloldallal szemben. Hol támadták őket, hol szövetkeztek velük, ami erősen ártott a párt hitelességének. Bármelyiket lehetett volna a kettő közül választani, de az nem ment, hogy a páros héten ez volt a párt véleménye, a páratlan héten meg pont az ellenkezője. Ráadásul volt, amikor párhuzamosan a választókerületekben éppen egyezkedtek, míg a kommunikációban elhatárolódtak. Ebből azután az egyszerű honpolgár nehezen tudta kiolvasni, hogy mi is a párt valódi álláspontja.
5.) Nem volt egyértelmű, világos világnézeti arculata a pártnak. Most, a választási véghajrában lehetett egyételműen hallani arról, hogy ez egy liberális párt és a liberális nézeteket hangsúlyosan képviseli. Ebből adódóan nem volt egyértelmű identitása sem, amihez viszonyulni vagy amivel azonosulni lehetett volna.
6.) A párt nem fordított figyelmet arra, hogy szoros kötődést, kapcsolatot hozzon létre a híveivel, szavazóival. A távolból kommunikált velük, de nem kötötte erősen magához azokat, akik szívesen tartoztak volna ehhez a közösséghez. Nem hozott létre maga körül miliőt, amihez jó érzés tartozni. Igazából a kívülállók nem is tudták, hogy létezik-e ilyen közösség.
7.) A párt arra sem fordított kellő energiát, hogy létrehozza maga széles szakértői, közéleti , értelmiségi holdudvarát, akiket most mozgósíthatott volna, amikor a párt nehéz helyzetbe került. Nem véletlen, hogy kevesen vállalták a közélet ismert szereplői közül, hogy a kampányban nyíltan endorszálják, támogassák a pártot, illetve hogy másokat a támogatására ösztönözzék.
Ez csak egy rövid, hevenyészett „hibajegyzék”, ami a jelenlegi sanyarú helyzethez vezetett. Ha a párt vezetése képes ezekre a felvetett hiányosságokra megoldást találni, akkor a Momentum elszállt momentuma még visszatérhet. Ha nem, akkor félek, hogy 2026-ban a párt végleg eltűnik a magyar politikai térképről.
Amit én nagy bajnak tartok, és nagyon sajnálnék.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. június 10-én.
