Nap mint nap hallhatjuk, hogy a november 7-i és 8-i Európai Politikai Közösség és az Európai Tanács cúcstalálkozója a modern magyar történelem legnagyobb diplomáciai eseménye.
Ez ugyan jól hangzik, csak nagyon vitatható. Éppen harminc évvel ezelőtt, 1994. decemberében tartották az EBEÉ/EBESZ budapesti csúcstalálkozóját, amelyen részt vett Clinton amerikai elnök, Jelcin orosz elnök, Kohl német kancellár, Major brit miniszterelnök, összesen ötvennégy ország állam és kormányfője. Ennek a csúcstalálkozónak az igazi jelentősége az volt, hogy itt döntöttek a szervezetté alakulásról és intézményesülésről (EBESZ), elfogadták a Budapesti Memorandumot (sajnos már tudjuk, hogy ez mit ért), Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán elfogadta a nukleáris fegyverek átadását Oroszországnak, döntöttek egy új Európai Biztonsági Charta létrehozásáról stb.
A mostani csúcstalálkozónak a jelentőségét még nem igazán látjuk, de aligha tudja túlszárnyalni az 1994-es csúcsot. Arról nem is beszélve, hogy a hírek szerint elég foghíjas lesz a részvétel ezen a mostani csúcstalálkozón (és értelemszerűen sem az amerikai, sem az orosz elnök nem lesz jelen).
A kormánypropaganda szeret felelőtlenül dobálózni a nagy szavakkal. A magyar történelem legnagyobb humanitárius akciójának nevezi az ukrán menekültek befogadását.
Nos, ez is erősen vitatható. A délszláv háborúk idején több menekült érkezett Magyarországra és kapott ellátást, mint most. Mert mi a kormánypropaganda állításával ellentétben nem másfél millió ukránt fogadtunk be, hanem kevesebb mint ötvenezret, ezeknek is egy részétől épp most vonták meg a lakhatási támogatást. Ez a szám a térség országaihoz képest meglehetősen csekély: Lengyelország egy millió, Csehország 400 ezer, Szlovákia 150 ezer menekültet fogadott be a tavalyi év végéig. A magyar történelem lényegesen nagyobb humanitárius akcióját hajtotta végre az első és a második világháború végén, amikor közel egy millió menekültet, túlnyomórészt magyart, fogadott be a kivérzett, lerongyolódott ország.
Minden idők legnagyobb egyszeri pedagógus béremeléseként emlegették azt is, amikor egyszer 10, majd 15 százalékkal növelték a pedagógusok bérét (ami egyébként az éppen akkori aktuális inflációt sem fedezte), miközben 2002-ben volt már egy egyszeri 50 százalékos béremelés a jóléti rendszerváltás jegyében.
A kommunikációs kormányzás lényege, hogy mindent el kell túlozni, fel kell nagyítani, folyamatos sikerpropagandát kell folytatni – magyarul folyamatosan hazugság üzemmódban kell működni. Mint a kommunisták, azzal áltatják magukat, hogy keresztül tudják hazudni magukat az igazságig, pedig csak reménytelenül vergődnek a hazugságok hínárjában.
