Budapest egykori elegáns sugárútjai és körútjai, minden ötletelés ellenére, mára teljesen lezüllöttek. A vásárlási szokások átalakulása, a plázák megjelenése (amik építése több posztot is megérő várostervezési hiba volt), az üzlethelyiségek mérete, a parkolóhelyek hiánya, de az üzletek üzemeltetőinek hozzáállása miatt is szinte teljesen versenyképtelenné váltak – kevés kivétellel. Ezeket az okokat és a lehetséges kiutakat mutatja be Szende András tájépítész az Architextúra blogon.
A Nagykörút – noha sose volt egy Váci utca – sokáig kifejezetten elegáns és élettel teli útvonalnak számított. Ez nem is csoda, hiszen a város legsűrűbben lakott részeit szeli át négy kilométer hosszan, ahogy azt a 19. századi várostervezők nagyvonalúan megtervezték. Ráadásul egy kifejezetten kellemes arányú és kialakítású útvonal, szélessége egységesen 38 méter, és hasonló magasságúak a környező épületek is, végig szép ostorfa-fasor kíséri és közlekedése is kiváló, hiszen a villamosvonal a belváros legfontosabb csomópontjait fűzi fel. Minden adott lenne a sikerhez, mégis, a legújabb hírek szerint minden ötödik üzlethelyiség üresen áll, és a többi meglévő is sokszor kifogásolható. Mik lehetnek a kudarc okai? – kutatja Szende András az Architextúra blog legfrissebb bejegyzésében.
A plázák elburjánzása valóban a Demszky-korszak egyik legnagyobb hibájának tekinthető. A nyugati életérzést hozták hazánkba ezek az épületek, mégis, ha megnézzük Bécs, München, vagy Lyon, Párizs belső részeit, alig találunk nagyobb bevásárlóközpontot. Csupán kijjebb, általában a vasúti csomópontok közelében épült egy-egy. Sajnos a Nagykörút több plázát is „telibekapott”, egyenként nagyobb területtel, mint maga a nagykörúti üzletek összterülete. És valljuk be, ezek a bevásárlóközpontok a parkolóhelyekkel, a világos terekkel, a vásárlóbarát nyitva tartással vonzó alternatívát jelentenek – sajnos.
Töredezett aszfaltburkolat, ad hoc felfestett kerékpársávok, bódék, összevisszaság – ez jellemzi nem csak egész Budapest, hanem a körút közterületi arculatát is.
A nagykörúti épületek földszintjei alapvetően szűkösek, a mai kereskedelmi igények kiszolgálására kevésbé alkalmasak – gondolhatnánk, ha nem látnánk külföldi példák egész sorát arra, hogy hogy lehet ezeket az adottságokat építészetileg-belsőépítészetileg jól kihasználni. Autószalon egy 19. századi hagyományos épület földszintjén? Ruházati áruház egy gótikus augsburgi épületben? Ezek mind lehetségesek, ha az adott utca vonzó célpont a vásárlóknak, akkor a cégeknek is megéri ilyen beruházásokat végrehajtani.
Az üzletutcák hívogató hangulata nagyban függ a világítástól is, hiszen a téli időszakban gyakorlatilag az egész bevásárlási időben sötét van. Az idei adventben Budapest díszkivilágítás nélkül maradt, mintha az egy öncélú luxus, egy szívesség lenne, pedig ez valószínűleg az adott útvonalak kereskedelmi forgalmára is kihatott. Ismét előkerül a pláza-kérdés: a sötét Nagykörútnak a kivilágított és szakértő csapatok által dekorált bevásárlóközpontokkal kéne versenyeznie…
A tiltások és „nevelő kampányok” ellenére egy bizonyos réteg, főleg bizonyos vásárlások esetén autót fog használni. Ha élő belvárost akarunk, akkor szükség van a megfelelő számú parkolóhelyre. Bécs kiváló kerékpáros infrastukturával és tömegközlekedési hálózattal rendelkezik, mégis, a belvárosban egymást érik a mélygarázsok, parkolóházak. Hűtőt és tévét pedig senki sem fog biciklivel hazavinni, de azt is el kell fogadni, hogy sokan az éttermeket, a színházakat is kocsival akarják megközelíteni. Ha pedig erre nincs lehetőség, messziről elkerülik a belvárost, ami így elveszít egy fontos és jelentős váráslóerővel rendelkező réteget.
A Nagykörút épületei, a belső kerületek átlagához képest jobb állapotban vannak, ugyanis a főváros akkori vezetése a városegyesítés száz éves évfordulóján, 1973-ban sortatarozást végzett. Ez valóban nagy teljesítmény volt, noha a felújítás akkori színvonala nem volt éppen magas, sok műemléki értéket tüntettek vagy vakoltak el (falfestések, igényes téglaburkolatok kerültek olcsó kőporos vakolat alá). Ez a felújítás is már éppen ötven éve (!) volt, persze az idei 150 városegyesítési évfordulón hasonló munka nem várható. Pedig valóban méltó lenne az útvonal egy átfogó rekonstrukcióra, immár az örökségvédelmi szempontok figyelembe vételével, hiszen egy ilyen átalakítás nagyon sokat „dob” az adott útvonalon. A historizáló építészet kritikusai szerint ezek a díszek, akárcsak a sarokkupolák, szükségtelen cicomák csupán, mégis ezek adják egy útvonal vizuális rangját.
Forrás: Újnépszabadság
