Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Egy kollégám figyelmeztet arra, hogy Orbán a választási vereséget nemigen említette eddig, a szót sem használta soha, és főleg nem megengedő jelleggel, vagyis létezhető lehetőségként. A pátyi lakossági fórumon azonban, ahol állítólag váratlanul tűnt fel, épp ettől intette óva a megjelenteket azzal, hogy a bukás mindennek az elvesztését jelentené a családvédelemtől a migránsok elleni védekezésen át a rezsivédelemig. Menne a kukába az összes védelmi vívmány, hogy utat nyisson a nihilnek és a pusztulásnak.
A lakossági fórumok – amelyekből Horn Gyula csinált halhatatlan műfajt – nyilvánvalóan nem a kételyek, hanem a megerősító hitgyakorlatok világa, vagyis, amikor például O.V. a gazdasági semlegesség esetleges elvesztését siratta, senki sem bátortalankodott elő azzal, hogy több, mint tíz év alatt a keleti kapcsolatok igazi hasznot nem hoztak, viszont hogy mit vittek, azt a kínai hitelek, vagy az orosz földgáz árának időnkénti titkosítása rejtélyesíti, talán pont azért, mert ha ezekben az ügyekben valaki jól jár, az gyaníthatóan nem mi vagyunk.
De spongyát rá, a lényeg a tabutörés: O.V. nemhogy vereségről nem szokott értekezni, de ellenfeleinek a nevét sem mondja ki, tán mert babonás alkat, tán mert ezzel jelezné az illetők jelentéktelenségét. Októberben az Európai Parlament ülésén is csak kétértelműen tért el ettől, amikor Magyar Péter tulajdonnevét melléknévként használta, magyar képviselőt emlegetett többször is. Ki-ki döntse el, mennyire humoros, vagy szánalmas módon.
De a vereség szót most nem öltöztette más nyelvi gúnyába, ami így a maga nyerseségével hökkenthette meg az állandó és minimum történelmi jelentőségű diadalokhoz szoktatott híveket, akiket hirtelen az elmúlás szele legyintett meg, de persze csak egy pillanatra. Szakasztott úgy, ahogy Ady-nál Párizsba beszökött az ősz.
Mindazonáltal a hanyatlás, az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe ezek után tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt jelent máris: a hatalom további koncentrálását, a létező autonómiák eddigieknél is durvább pusztítását, a fenyegetések, a félelemkeltés terjedését, párhuzamosan a pénzt és politikai engedményeket nem követelő kis jóléti intézkedésekkel.
Ám kérdés, hogy mindez – ha már Ady-val jöttünk elő, maradjunk még nála – ér-e többet, mint az „Őszülő erdők rettegése…Oly szomszédos a komor Halállal”.
Kevésbé költőien: jöhet-e az őszre nyár, vagy bármi, ami nem a tél? Valami tavaszszerű, vagy a hasonmása. Némi ráncfelvarrás. Botoxkezelés. Vagy ami sokkal több: egy megváltó a tengerentúlról.
O.V. az amerikai választás után azt mondta: „Számos tervünk van, amiket Trump elnök úrral a következő évben végre tudunk hajtani.” A Föld forgásának sürgős megfordítása lehetne az egyik.
Szénási Sándor jegyzete a november 20-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
A címlapi képet mesterséges intelligenciát használó alkalmazással generáltuk.