A szólás úgy tartja, hogy nem lehet egy szájból hideget és meleget is fújni. Kérdés persze, hogy ez igaz-e, az állítólag eredeti székely anekdota szerint ugyanis, amikor a gyerek megkérdi az apját, hogy a fagyban miért fújja a kezét, az öreg azt mondja, a melegítés végett, amikor viszont otthon a levest fújja, a hűtés a magyarázat.
Tessék, a népi bölcsességnek se lehet hinni. De talán csak rosszul értjük, mert a szólásból kihagyjuk az „ egyszerre” szót. Úgy már más. Úgy már igaz.
Mindenhol, kivéve a NER világát.
Az van, hogy a Mathias Corvinus Collegium-nak, a rendszer értelmiség-neveldéjének egyik vezetője elment Moszkvába, de úgy ám, mintha haza menne, és tényleg, az ottani bejelentkezései sugárzanak a boldogságtól, de Kis Rajmund nem önző, az örömöt megosztja velünk, főleg a tekintetben, hogy most épp miért jó Oroszország Anyácska katonájának lenni.
Az önkéntes az első évben 22 millió forint értékű támogatást kap, a havi zsold 3,8 millió, plusz a morális fölény az ukránokkal szemben, ami megfizethetetlen. Ahogy Rajmund elujjongja, az orosz katona tudja, hogy ő nem egy területszerző háború imperialistája, hanem népének védelmezője, amelyet az ukránok furtonfurt „molesztálnak”. A háború is azért kezdődött, mert az oroszok nem érezték magukat biztonságban, és – tesszük hozzá mi – nyilván addig nyaggatták az ő elnöküket, amíg kénytelen nem volt némi dádát alkalmazni Kijevvel szemben, de persze tisztán pedagógiai célzattal.A toborzónak is beillő tirádát Rajmund egy MIG vadászgép előtt meséli, olyan hévvel, hogy ember szíve belesajdul, amiért nem lehet Putyin inváziós seregének tagja, de azért is, hogy nem lehet orosz, hanem kénytelen az Európai Bizottság uralma alatt senyvedni. K.R. szerint ennek a szervezetnek szárad ugyanis a lelkén az, hogy ennyien meghaltak a népnevelő különleges hadművelet során.
A mi Rajmundunk amúgy a háborúellenes Digitális Polgári Kör vezetője, ebből kifolyólag békepártiságához nem férhet kétség, míg Ukrajna ezt csupán hazudhatja magáról egészen addig, amíg nem lesz demilitarizált zóna, magyarán nem fegyverzi le magát. Rajmund szavaiból persze az következik, hogy ezután a béke megteremtésének fárasztó gondja az erkölcsi felsőbbrendűségtől csillogó orosz ármádiát terheli, és a béke nyilván orosz típusú lesz, de milyen is lehetne, ha olyan nép, hogy ukrán, nincs is, amint azt Putyin elnöktől már régóta betanultuk.
Hát így megy ez a népszólásokkal a NER nevű fekete lyukban, ahol az univerzum törvényei úgy foszlanak szét, mintha nem is lettek volna. Amúgy Kis Rajmund, az orosz propaganda rendíthetetlen katonája, aki a hideg-meleg funkciók egyidejű gyakorlását űzi felsőfokon, de persze nem egyedül, nem akárki. Tanult Stockholmban, Tokióban, a Harvardon és Oxfordban is, dolgozott Szingapúrban. Genfben is, de hát úgy látszik, hogy az a sok tudás, okosság, tapasztalat, amit az ember jórészt nyugaton felszed, még nem feltétlenül menti meg őt a Kelettől, a diktatúra diszkrét bájától, önmagától meg végképp nem.
Így lesz a megszállóból hazafias hős, az áldozatból bűnös, az igazságos békéből háborús vád, az orosz érdekek kiszolgálóiból hamis tollú békegalamb, és így lesz a száj, amely minden leheletével hazudik.
A cím: Szeretettel Moszkvából. Megrendelő a Mandiner. Vagy nem.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. október 1-jei adásában hangzott el.