Mit kívánna még Moszkva? Nyilván még sok mindent, Rigát a be nem fagyó kikötőjével, Jurmala homokos tengerpartját, ahol a szovjet tisztviselők és tisztek feleségei oly felhőtlen napokat töltöttek el, a kilépést a NATO-ból, a rubel bevezetését, és azt, hogy a borscs levesnek ne főzzék az ukrán verzióját.
Minden szivárog. Most éppen egy orosz dokumentum teszi ezt, persze abszolút idegenkezűségtől vezérelve, ami konkrétan egy német médiacsoport által szervezett nemzetközi kutatócsoportot jelent. Rögtön meg kell vallani, hogy hatalmas titkokról nincs szó, az anyagot a Határontúli Együttműködés Elnöki Igazgatósága állította össze Putyin adminisztrációjának, és arról szól, hogyan kellene növelni az orosz befolyást a Baltikumban.
Írogatni persze mindent lehet, csakhogy az irat jóval az ukrajnai háború kirobbantása után született, amikor a Moszkvával kapcsolatos történelmi tudás mondhatni még erősebb fénytörésbe került, a jogos gyanakvás vészcsengői úgyszólván minden lett, észt és litván fejében megszólaltak, és megtörtént három dolog. Először is a katonai és belbiztonsági helyzet javítása, mégpedig a legpesszimistább forgatókönyvek szerint. Martin Herem tábornok, az Észt Védelmi Erők parancsnoka nemrég azt nyilatkozta, hogy nem látja a háború pozitív kimenetelét, és hazája könnyen kerülhet egy izraeli típusú pozícióba, magyarán a folyamatos fenyegetettség állapotába. Másodszor, erőn felül kezdték támogatni Ukrajnát. Ha már Észtországnál tartunk, csak ez az ország eddig a költségvetésének több, mint 1%-át, 396 millió eurónyi fegyvert, és lőszert adott át, illetve a 2022-es évben 220 milliót költött a menekültekre. Harmadszor, a Baltikumban élő orosz népességtől a legteljesebb lojalitást követelik meg, ami, főleg Lettországban sokszor fölösleges keménykedést is jelent, de hát az említett vészcsengőktől itt sem tekinthetünk el.
Mindehhez képest a kiszivárogtatott orosz dokumentum sürgős teendőnként előírja a következőt: Moszkvának meg kell támogatnia az oroszbarát pártokat és médiát (oroszbarát párt nincs, az oroszok Észtországban sokáig a Centrumpártra szavaztak, ami elég ironikus, tekintve, hogy egy durván nackós erőről van szó, ami tekintélyelvű is, kétségtelenül. A Kreml-párti orosz médiát lekapcsolták.)
Továbbá: Putyinnak meg kell őriznie az orosz nyelvű oktatási rendszert. Hogy ezt hogyan tehetné meg, rejtély, tekintve, hogy eltérő mértékben bár, de Lettországban és Észtországban éppen leépítik, vagy korlátozzák. Fontos feladat a szovjet emlékművek megőrzése is, de hát Lettországban tavaly augusztusban bontották le a rigai szoborcsoportot a betonoszlopon ülő vörös csillaggal együtt, a litvánok az ENSZ tiltó határozata ellenére szétszedtek egy szovjet emlékművet a vilniusi Antakalnis temetőben, az észtek a sokadik szobrot döntik le: egyáltalán, kérdés, van még érintetlen szovjet dicsőségmű a Baltikumban. Valószínűleg nincs.
Mit kívánna még Moszkva? Nyilván még sok mindent, Rigát a be nem fagyó kikötőjével, Jurmala homokos tengerpartját, ahol a szovjet tisztviselők és tisztek feleségei oly felhőtlen napokat töltöttek el, a kilépést a NATO-ból, a rubel bevezetését, és azt, hogy a borscs levesnek ne főzzék az ukrán verzióját.
A megszűnt birodalommal kapcsolatos, kissé késeinek tűnő utófájások között azonban a kiszivárgott orosz dokumentum nem említi a katonai akció eshetőségét a Baltikummal szemben. Ami szép tőle.
A sok mámoros mondat között az az egyetlen józan, amit a szövegbe bele sem írtak.
Szénási Sándor jegyzete a 2023. április 29-i Hetes Stúdióban hangzott el.