„Csak úgy kíváncsi lettem, mert nekem a feladatom a Külügyminisztériumban például az, hogy politikai ügyekkel foglalkozzak, és azt egy politikai ügynek tekintem, hogy ha Soros György finanszíroz mediakurzusokat baloldali újságíróknak! Hogy oda ne rohanjak.”
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy államtitkár, aki egy éjjel Soros Györggyel álmodott. Van ilyen, bár a magunk részéről ezt sose tennénk, a megálmodni vágyott személyek listáján a nyitott társadalom atyja és kavarógépe igencsak hátul szerepel, de hát mi nem vagyunk a NER államtitkára, nem beszélünk sem éber, sem kómás állapotunkban furtonfurt az idős tőzsdecápáról.
A mondott hivatalnok környezetében viszont a lég Sorossal telített, a sarkokban megül a Soros-szag, még a portás is, ha beüti a lábát a fémasztalba, kínjában az ő nevét veszi a szájára, nyüszítve és sziszegve. Az államtitkár ezt később úgy magyarázta az ATV-nek, hogy a hivatása szólítását hallotta: „Csak úgy kíváncsi lettem, mert nekem a feladatom a Külügyminisztériumban például az, hogy politikai ügyekkel foglalkozzak, és azt egy politikai ügynek tekintem, hogy ha Soros György finanszíroz mediakurzusokat baloldali újságíróknak (…) Egyes Soros szervezetek, például a Transparency International nevű szervezet szervez ilyen érzékenyitő kurzusokat. Szakmai utak! Hogy oda ne rohanjak.” Így Menczer Tamás.
Ettől kezdve a nagykövetségek gyűjteni kezdték az információt a független újságírók tanulmányútjairól, szakmai látogatásairól, továbbképzéseiről, és amit megtudtak, jelentették haza.
Megtudta azonban ezt a Direkt36, és kikérte a vonatkozó táviratokat, majd, miután erre a minisztérium nemet mondott, a TASZ segítségével pert indított, és nyert. Az iratokból kiderül, hogy azok a nagykövetségek, amelyek az újságírók után nyomoztak, egyáltalán nem szenvedtek nemzeti szűkkeblűségben, lekáderezték ők a meghívóikat is, külön jelezve, hogy melyik külföldi médium mennyire taszító formában bizonyult az Orbán-kormány kritikusának.
Az ügy napvilágra kerülése után ezeknél a lapoknál most bizonyàra nagyon röhögnek.
Itthon nem annyira. A Pegazus nevű titkosszolgálati táltos feltűnése óta inkább csak találgatnak ebben a szakmában is, hogy a rendszer fojtogató kedvében, pèldàul a listázgatások után meddig megy még el. Aztán majd kiderül, ami mindig szokott, hogy annál sokkal tovább.
Ami a záruló társadalom urait meg álmukban is zaklató, a nyitott társadalommal makacsul házaló filantropot illeti, a Political Capital felmérése szerint a magyar társadalmat baromira nem érdekli már Soros, a nevét pár százalék említette a hazára fenekedő ártalmak között, ők is inkább csak hagyománytiszteletből.
Mondhatnánk Menczer államtitkárnak, hogy a környezeteben végre szellőztetni kéne, a portás is tanulhatna más káromkodásokat, de természetesen nem mondunk semmit, mert minek. Ő írja rólunk a listákat, mi írjuk róluk a történeteket. Aztán majd kiderül, melyik bizonyul olvasmányosabbnak.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió június 11-i adásában hangzott el.
Forrás: Klubrádió
