Végignézve a lista nyilvánosságra került részét, a ráció – vagy nem vendégmunkás-nyelven fogalmazva a józan ész – szikrája nem feltétlenül villan fel, de lássuk be, a komikum mögött a magyar kormány féltő szeretete lapul, a hazai, kvalifikált munkahelyek védelme, leszámítva a honatyasági segédmunka érthetetlen tilalmát. És ezért hálásnak kell lennünk.
Az Ipsos tavalyi felmérésében, amely egyébként a populizmus gyors terjedését detektálta a világban, szerepel az az 52 százalékos magyar vélekedés is, hogy az ország helyzetét viharosan javítaná, ha betiltanák a bevándorlást. Ami egyébként nem létezik, tehát a kormány a nincs mit tiltaná be, leszámítva a saját mutyiját a letelepedési engedélyekkel, hiszen a szintén a kormány helyeslése mellett érkező vendégmunkások nem bevándorlók, és valószínűleg nem is lesznek azok, bár ki tudja.
Az ötvenes évek német hatóságai is gondoltak hasonlót a török munkavállalókról, azután persze másként alakultak a dolgok.
Hogy a hatalom mai esze szerint mi lehet egy vendégmunkásból Magyarországon, és mi nem, arról most jelentek meg kormányrendeletek. A dolog, mondhatni, mókás.
A vendégmunkás nem lehet törvényhozó, egy konzervgyárban működő kazah, mongol, vagy belorusz munkás tehát (ebből a három országból jöttek a legtöbben) nem kerülhet a parlamentbe, még akkor sem, ha a megfelelő gomb megnyomásához sem magyarul tudni, sem ébren lenni nem fontos. Sima betanított munka. Miniszter vagy államtitkár sem lehet az idegen, viszont az „ami nem tilos, az szabad” alapon osztályvezető, titkosügynök, vagy nemzetbiztonsági főtanácsadó nagyon is, utóbbira most keresnek embert. Hajrá macedónok.
Nem lehet pap sem, ami azért érdekes, mert az állam eddig sem egyházi címek, sem státusok ügyében nem döntött nyilvánosan, de például Balog püspök kormánytámogatta egyházi karrierje azt mutatja, ez is változhat. A vendégmunkás továbbá nem vezethet villamost, metrót, mozdonyt és trolibuszt, ám buszt igen. Úgy tűnik ez utóbbitól a magyarok szinte már vallásosan tartózkodnak, de hogy miért, az Turán sötét titka.
Végignézve a lista nyilvánosságra került részét, a ráció – vagy nem vendégmunkás-nyelven fogalmazva a józan ész – szikrája nem feltétlenül villan fel, de lássuk be, a komikum mögött a magyar kormány féltő szeretete lapul, a hazai, kvalifikált munkahelyek védelme, leszámítva a honatyasági segédmunka érthetetlen tilalmát. És ezért hálásnak kell lennünk.
Persze, mint már megjegyeztük, a világ változik, és előállhat az a helyzet, hogy egy ravasz, mondhatni furfangos vendégmunkás az ebédidő alatt orvul megtanul magyarul, Hamid, vagy Szaid nevét Taksonyra, illetve Örsre cseréli, betelepszik egy minisztériumba, és a munkaidő végén már nem vendégmunkásként, hanem helyettes államtitkárként távozik. Példáját ezrével követhetik a fülöp-szigeteki, bosnyák, indonéz és kirgiz szaktársak, és hamarosan kiszoríthatják az államigazgatásból az ernyedt, megfáradt, rémült magyarokat, és a friss ázsiai életerő és ambíció megtölti majd a dohos termeket, ahol a newborn Örsök, Zalánok, és Koppányok egymásnak osztogatják az állampolgárságot.
Mindez persze csak azért lesz így, hogy az Ipsos-nak nyilatkozó 52 százaléknyi magyarnak igaza legyen, és tényleg rettegnünk kelljen a bevándorló hordáktól. Különben azt kéne mondanunk, hogy a hülyék országa vagyunk.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. március 1-i adásában hangzott el.
