A rezsim agymosása és a független sajtó manipulációja is működik azért, de működik az ellenzék ellenszenve is az iránt az új szereplő iránt, aki egy perc alatt kétszer annyi embert vitt ki a placcra, mint az egész oppozíció éveket alatt, és még nem felejtett el a hétköznapok nyelvén beszélni úgy, mint ők. És ott vannak még azok, akik már mindenkitől távolságot tartanak, és megpróbálják józanul nézni a Magyar-jelenséget. Túl gyors, túl sokat ígér, és túl gyorsan kifáradhat, ezt gondolják.
Magyar Péter az elmúlt egy-két hétben úgy törölte le, és írta át a híroldalakat, mint a covid és a kegyelmi botrány sem tette. Egy független oldalt néztem át ma, délelőtt tizenöt anyag szólt róla, ebből hét volt vezető helyen, hátrébb tolva azt, hogy olcsóbb lett a lakáshitel, hogy rekordszinten van a munkanélküliség, és hogy a kormány akkugyár építő mániája miatt már most felmérhetetlenek a környezeti károk.
Ha egy kormányhű cselédoldalt néztem volna, ott is több magyarozó cikkre bukkanok, de a liberálisokat beetető Index is tizenkét cikkel virít. Egyszerűen azért, mert a propaganda a szokásos kezdeti, riadt kussolás helyett most az egészpályás szétdumálást választotta, tehát beszél, beszél, és beszél, kollégákat idéz név nélkül, gombnyomásra beindítható átkozódót névvel, lábadozó minisztert, de főleg sok-sok minősítést a takonygerincűtől a pszichopatáig. Mínusz külföldi sajtó, amiről a NER azt állítja, hogy nem foglalkozik a Magyar-jelenséggel, pedig de.
Hiteles és félig hiteles, valamint hiteltelen dolgokat dobál fel a média vegyesen, olyan az egész, mint a „Tessék választani” című műsor volt az egykori Magyar Rádióban 1961 és 1991 között. Tánc-, illetve popdalokat nyomtak, az első háromba beszavazott nóta díjat, és lemezfelvételt kapott. 1990-ben a Fidesz kampányplakátjának is ez volt a felirata, felül Brezsnyev és Honecker smárolt, alatta meg egy fiatal pár.
Tessék választani, kérte a Fidesz.
Teljesen más körülmények, és az agg diktátorokkal, valamint az ártatlan fiatal párral össze nem vethető mai szereplők esetén is arról van szó, hogy bizonyos szempontból a lovak közé van dobva a gyeplő. A nép hite, gusztusa, politikai érzülete szerint választhat, sokkal zavartalanabbul, mint egy parlamenti kampányban, ahol akinél a pénz, a hatalom, és a média van, behozhatatlan előnnyel indul.
A pénz, a hatalom és a média most is Fidesznél van, de az agguló rezsim van annyira tépett, zavart, itt-ott omladozó, hazugságokon és csalásokon rajtakapott, éppen félmillió szavazót veszítő álladalom, hogy ezek az előnyök most sokkal kevesebbet számítsanak. Ami számít, az a társadalom jelentős részének vágya a változás után, a várakozás feszítőereje és a hit, hogy aki jön, megfordítja majd ezt a turáni világot.
A média elmagyarosodása ezt tükrözi.
Részben persze. Hiszen, mint tudjuk, a rezsim agymosása és a független sajtóba befurakodó manipuláció is működik azért, de működik az ellenzék ellenszenve is az iránt az új szereplő iránt, aki egy perc alatt kétszer annyi embert vitt ki a placcra, mint az egész oppozíció éveket alatt, és még nem felejtett el a hétköznapok nyelvén beszélni úgy, mint ők. És ott vannak még azok, akik már mindenkitől távolságot tartanak, és megpróbálják józanul nézni a Magyar-jelenséget. Túl gyors, túl sokat ígér, és túl gyorsan kifáradhat, ezt gondolják.
De ők se gondolnak bele, hogy amit eddig a rezsimnek ártott, azt semmilyen hazugsággal nem lehet majd befoltozni. Igen, amit Magyar mond, eddig is tudtuk, és sokan, sokszor el is mondták. Hatástalanul. Most ugyanaz egy volt belső embertől pusztító hatással bír, és a rendszerre nézve következményekkel jár.
Ez ilyen játék.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. március 27. adásában hangzott el.
