Ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi?
Most éppen Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója rugaszkodott neki az igazságnak, és ezt mondta:
„A probléma az – és most őszinte leszek – hogy nem jó blokkban vagyunk. Ez a blokk, az észak-atlanti blokk, az értékrendszerünk szerint, az nem a mi blokkunk, és mi mégis ebben vagyunk. Hogy ennek mi lesz a vége, az egy nehéz kérdés.”
Az őszinteség a Kommentár nevű tv-adásban manifesztálódott, és úgy tűnik, a média kicsit félreértette, na nem a lényegét, hanem a terepet, amire vonatkozott. Ezért gyorsan beidéztek egy Orbán-nyilatkozatot arról, hogy a NATO-tagságunk mennyire rendben van.
De Békés az Európai Unióról beszélt, olyannyira, hogy néhány perccel korábban azt a nyilván a libsik által eddig dugdosott tényt is elárulta, hogy már az uniót építő alapító atyák is amerikai zsoldban álltak, magyarán mindig is elárulták a nemzetek Európáját. Ez persze nem véletlen, hiszen a Nyugat – előbb az európai hatalmak, később Amerika – mindig is birodalmakat építettek, és ez alól az unió sem kivétel.
Hát ez van, mármint az említett stúdióban meg a NER más helyszínein, amelyekből számos akad, de mi most csak a Szuverenitásvédelmi Hivatalt említjük, ahol a legújabb mondás Somkuti Bálinttól, a Hivatal új kutatójától, a Mathias Corvinus Collegium biztonságpolitikai elemzőjétől származik, aki azt az állítását, hogy a Nyugat sosem gondolta komolyan Ukrajna megvédését, azzal fejelte meg az Ultrahang c. podcastban, hogy
„milyen jó, hogy ’56-ban nem segítettek bennünket, mert lehet, hogy mi is úgy jártunk volna, mint az ukránok.”
Ez a mondat ugyebár libasorban követi Orbán Balázs ismert nyilatkozatát, amelyben egyszerre sikerült ’56 emlékét meggyalázni, igazolni a szovjet birodalom agresszióját, és tudomásul venni a mai orosz elit dettó gyilkos természetét, ami új, ismét vérrel tákolt birodalom építését jelenti, amivel az előbbiek értelmében viszont nincs semmi baj.
Mindebből két kérdés biztosan következik: ha rossz blokkban vagyunk, melyik az a jó, ahol a magyar, nagyon nemzeti szuverenitás a blokktulajdonos birodalom szemefényét képezi, aminek ártani neki isten bizony nem szokása? Putyinra tetszik gondolni, vagy Hszi Csin-pingre?
Másrészt: ha jól érzékeljük a helyzetet, az ukránok eddig úgy jártak, hogy a hazájuk döntő részét az oroszok nem szállhatták meg, a Nyugat nem elegendő, de létező támogatása okán, mi meg úgy jártunk, hogy a geopolitikai kényszerek miatt passzív Nyugat segítsége híján az oroszok még harminchárom évig nálunk vendégeskedtek a kitűnő rendszerükkel együtt.
Amiből, ha nem tévedünk, és sajnos nem tévedünk, a mostani időkre is maradt még elég, számolatlan erénnyel megrakodva természetesen.
A nyugati értékekkel ebben a kommunikációs térben nem hozakodunk elő, mert minek.
De Békésnek egy dologban igaza van. Hogy mi lesz ennek a vége, az egy nehéz kérdés.
Szénási Sándor jegyzete az október 16-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
