A legjobban a cigányok szívják meg, négy-ötezer anyát és gyereket. Kocsról most tettek ki százhúsz embert, a máltaiaktól még kapnak átmeneti szállást. Egy hétre. Aztán az utca. Mint a többinek is.
Elérte a BBC ingerküszöbét az a magyar szabályzat, amely megvonja a lakhatási támogatást és havi apanázst azoktól az ukrán állampolgároktól, akik nem közvetlenül harci zónákból érkeztek. A híróriás szerint az országban 31 ezer ukrajnai menekült él, hogy ebből hány embert érint a szabályozás, nem tudni.
Szerintünk mindegy is.
A BBC még megemlíti, hogy a „helyzetet bonyolítja” a nem konkrétan háborús övezetnek számító Kárpátaljáról érkezők státusa, ők ugyanis jórészt kettős állampolgárok, ami kizárja, hogy az Unió más államaiban menedéket kapjanak. Világos, miért: ha magyar útlevelük is van, gondoskodjon róluk a magyar álladalom.
A magyar álladalom viszont épp most hajigálja őket a szemétbe, azaz az utcára, vagy vissza a hazájukba, ahonnan nyilván változatos okokból jöttek el: vagy a besorozás elől, ahogy annyi echte ukrán is teszi, akik a Nyugatot választják, vagy a nyomor miatt, vagy a szegregáció okán.
A nem háborús zónákból érkezők jelentős része ugyanis cigány, akik úgy vélhetik, hogy ha az ember Ukrajnában magyar is, meg roma is, meg háborúba is vihetik, az kicsit sok a jóból, ha viszont átjönnek „Magyarba”, akkor ezt a háromdimenziós nyomasztást talán le lehet fogyasztani egyre.
Az emberjogi szervezetek szerint azonban itt nem menekültként kezelték őket, hanem cigányként, akiknek nem adtak ki albérletet, akiket nem fogadtak be családokhoz, így aztán – mondták a kutatók – egy idő után egyszerűen eltűntek a térképről. Ami persze nem egészen van így, csupán sokfelé szóródtak szét kollégiumoktól munkásszállókig.
A cigány családoknak eleve nem volt pénzük lakást bérelni, és az is világos volt, hogy családi befogadást feltételezve olyan kulturális, életmódbeli konfliktusok vetültek előre, amelyeknek a feloldása békeidőben sem egyszerű, háborús helyzetben meg végképp ostobaság lett volna feltételezni, hogy az érintett felek minden feszültséget okozó különbözőségükön egy perc alatt átlépnek.
Az állami segítség tehát elkerülhetetlen, ily módon kötelező volt, és épp ez az, amit a NER megszüntet, az ingyenes lakhatást ugyanis, és a havi 22 800 forintos támogatást, ami mellé gyerekenként 13 700 forint járt még. Extrém esetekben persze lesz könyörület, nyugtatgat a hivatalos humanizmus.
Budapest évek óta küzd a kárpátaljai magyarok fogyatkozó jogaiért, és helyesen nem fogadja el, hogy ezek a jogok az orosz nyelv és befolyás visszaszorítása miatt lettek járulékos veszteségek.
Látszólag ugyanezen okból viselkedik undorító módon a háborúba kényszerített Kijevvel szemben, noha persze tudható, hogy a lényeg a Kreml-nek aláfekvő orbáni politika. Most ez az eddig sem hihető látszat is szétfoszlik.
A legjobban a cigányok szívják meg, négy-ötezer anya és gyerek. Kocsról most tettek ki százhúsz embert, a máltaiaktól még kapnak átmeneti szállást. Egy hétre. Aztán az utca. Mint a többinek is.
De hát Orbánéknak nem számít, roma, vagy nem roma, sima ukrán, vagy sem, magyar anyanyelvű, vagy sem, az édes magyar testvérrel ugyanúgy bánnak, mint bárki mással, vagyis mint a ronggyal, aki akkor sem érdekelte őket, amikor a nevében truccoltak Ukrajnával.
Az egésznek semmi értelme. Még pénzből is csak garasokat takarítanak meg.
Benne van a NER egész sötét, bűzlő lelke.
Beregsurány, 2022. március 24. Az orosz-ukrán háború elől Ukrajnából menekülő emberek a beregsurányi polgármesteri hivatalból kialakított segítségponton 2022. március 24-én. MTI/Balázs Attila
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. augusztus 23-i adásában hangzott el.
